- Ne bántsuk a küszöböt, mert az most volt megcsinálva! - javasolta a kollégám. - Meg amúgy is kevés az idő rá. - folytatta.
Hát igen. Ezt megcsinálták.
Az anyagát valószínűleg egy bádog, mosóteknőből vágták ki, de legalábbis úgy néz ki. Gyerekkoromban én is sokat áztattam magam forró nyári napokon ilyenben a diófa alatt, így ismerősként üdvözöltem a lepergő, mész szerű festék alól előbukkanó szürke felületet. Ez eddig még rendben is lenne, hiszen nem rohad, (de rohad, ha lehegesztik, leköszörülik a cínt, aztán meg úgy hagyják, mint látható) de ez a lemez nem ide való. Csak 0,7 - es, és amúgy is olyan puha, hogy szinte az orromat is belefújhatnám. Nem mellesleg megjegyezném, erre is kellene alapozó (speciális, vagy univerzális, vagyis horganyzott felületre való) főleg a lecsupaszított részekre rozsdagátló sem ártana, ezért nem jó a kifejezetten tapadásjavító hordozóréteg.
A képen nem igazán látszik, hogy sajnos a formája is egyedire sikeredett, mert nem követi a felhelyezett mintadarab egységes ívét, ezért mindenféleképpen levágásra ítéltetett.
Kíváncsi lettem volna, mi van hátrafelé, az ajtó után. Gondoltam lelököm a gittet. Majd megfulladtam a füstben ahogy égettem, de a hézagkitöltőt úgy kellett leverni. Igazán örülök, hogy a szaktársnak futotta hőálló gittre, de ide teljesen feleslegesen tett ilyet, hacsak nem az volt a célja, hogy majd valaki szívjon vele.
A centi vastag lepel lehullása után megállapítottam, hogy a megszokott magasságban kell felvágnom, és úgy is tettem.
Komolyan mondom, én lepődtem volna meg, ha nem a hiányzó belsőküszöb látványa fogad. Kívülről is gyanús volt a leányzó fekvése, hiszen ha megemeltem az egyik sarkánál a járgányt, akkor csavarodott az egész. Ezek után az lett volna a csoda, ha nem nyeklik. Csokifólia küszöb, merevítés hiány, és a hegesztés spórolós volta nem tesz jót a merevségnek, és ezen még egy potencianövelő sem segítene.
Eredeti bejegyzés: 2012. július 17. 18:23
Hát igen. Ezt megcsinálták.
Az anyagát valószínűleg egy bádog, mosóteknőből vágták ki, de legalábbis úgy néz ki. Gyerekkoromban én is sokat áztattam magam forró nyári napokon ilyenben a diófa alatt, így ismerősként üdvözöltem a lepergő, mész szerű festék alól előbukkanó szürke felületet. Ez eddig még rendben is lenne, hiszen nem rohad, (de rohad, ha lehegesztik, leköszörülik a cínt, aztán meg úgy hagyják, mint látható) de ez a lemez nem ide való. Csak 0,7 - es, és amúgy is olyan puha, hogy szinte az orromat is belefújhatnám. Nem mellesleg megjegyezném, erre is kellene alapozó (speciális, vagy univerzális, vagyis horganyzott felületre való) főleg a lecsupaszított részekre rozsdagátló sem ártana, ezért nem jó a kifejezetten tapadásjavító hordozóréteg.
A képen nem igazán látszik, hogy sajnos a formája is egyedire sikeredett, mert nem követi a felhelyezett mintadarab egységes ívét, ezért mindenféleképpen levágásra ítéltetett.
Kíváncsi lettem volna, mi van hátrafelé, az ajtó után. Gondoltam lelököm a gittet. Majd megfulladtam a füstben ahogy égettem, de a hézagkitöltőt úgy kellett leverni. Igazán örülök, hogy a szaktársnak futotta hőálló gittre, de ide teljesen feleslegesen tett ilyet, hacsak nem az volt a célja, hogy majd valaki szívjon vele.
A centi vastag lepel lehullása után megállapítottam, hogy a megszokott magasságban kell felvágnom, és úgy is tettem.
Komolyan mondom, én lepődtem volna meg, ha nem a hiányzó belsőküszöb látványa fogad. Kívülről is gyanús volt a leányzó fekvése, hiszen ha megemeltem az egyik sarkánál a járgányt, akkor csavarodott az egész. Ezek után az lett volna a csoda, ha nem nyeklik. Csokifólia küszöb, merevítés hiány, és a hegesztés spórolós volta nem tesz jót a merevségnek, és ezen még egy potencianövelő sem segítene.
Eredeti bejegyzés: 2012. július 17. 18:23
Megjegyzések
Megjegyzés küldése