Az elmúlt napokban szóba került a barkácsszerszám. Van aki teljesen jogosan úgy gondolja, szakember kezébe nem való az ilyesmi. Valószínűleg ennek a szemléletnek a kialakulásában nagy szerepe volt a szocialista korszak termelést (vagy mi a szöszt) serkentő plakát dömpingjének. Fiatalon én nagyon jól szórakoztam ezeken a képeken, és a művészet iránt érdeklődően alaposan szemügyre vettem ezeket a szocreál remekműveket.
Jó szerszámmal öröm a munka! - Állt az egyiken. Ez milyen igaz, bár amióta van kék pirula...
Jó szerszám fél siker! - Hát ezt mondtuk az előbb is, legalább nem kell inszeminátor.
Ezek voltak a szerszámosak, de a prímet az vitte, amire ezt nyomták: Hagyd otthon a gondjaid, csak a termelésre figyelj! - Hű, most majdnem valami durvát írtam, hogy ki mit hagyjon otthon.
Na, talán ennyi elég is ezekből, majd a többit a hozzászólásokban megosztjuk.
Tehát csak a jó szerszám az amivel igazán jó munkát lehet végezni, de mi van a szükséggel, mert az törvényt bont. Na most akkor ki a jó szakember? Aki egy vágóval, kalapáccsal kitudja alakítani a karosszéria elemet, vagy az a szaki a valaki, aki betesz a jó szerszámba egy darab lemezt, aztán kiveszi a készterméket, digitális húzatópadon csavarja ki a kasznit, és dobálózik a tizedmilliméterekkel? Biztosan mind a kettő jó, de másként jók.
Viszont senkit nem tesz szakivá a minőségi eszköz. Ismerek olyan illetőt, aki két méter korlát hegesztéséhez fél millió forintért vett gépeket, és később nyilvánvalóan csak kerülgetni fogja a holmit, de legalább van neki. A munkáját nem elemezném ki, de nem szívesen dőlnék neki teljes testtel a korlátjának, és esztétikai gyönyört sem keresnék a látványában.
Sajnos meg kell emlékezni azokról a mesterekről is, akik kénytelenek magas fokúra fejleszteni a "még megfelel" szerszámok keresését. Bármennyire hihetetlen, de még egyszerű élelmiszerbolt akciós termékei közt is tudunk venni olyan villáskulcsot, vagy dugókulcs készletet, ami az életünk végéig kiszolgálja a ház körüli teendőket, és nem kell életünk virágában az örök vadászmezőkre költöznünk, hogy az előbb leírt megállapítás igaz legyen.
Egyik ismerősömnek a mai napig ökölbe szorul a keze a 10000 forintos készlet láttán, mert ő egy neves szerszámkereskedésben 25000-ért vett ugyanolyat, csak arra még egy nyomorult márkanevet sem nyomtak a csomagoláson belülre. Vagy itt van a fúrógépem ami csak a kereskedőház nevét viseli, de mégis jobban használható mint a neves márka terméke. Ha kézi szerszám, akkor nagyon sokan egy névre gondolnak, de az mégsem annyira jó alsó kategóriás termékben, mint egy rosszabbnak tartott japán cég. A nem említett nevű nagy cégnek van egy más márkajelöléssel forgalmazott készlete. Hiába mondta azt a kereskedő, hogy a .... olyan mint a .... , én azt mondtam neki, erre rímelve, hogy talán fos, és tényleg senkinek nem ajánlanám. A kiszúró fűrészből kiesik a lap, a fúrónak meg kifordult a tokmánya csapágyastól, miután az ütvefúró funkció kikezdte belülről, a rezgő csiszolót meg nyöszörgő-remegőnek kellett átkeresztelni.
Tehát a levont következtetés annyi, hogy egy kis munkára nem kell hatalmas beruházást eszközölni, de nagyon olcsóskodni sem szabad, mert az tényleg csak kínlódáshoz vezet. Ha nem végez az ember kifejezetten ipari mennyiségű, azonos munkafolyamatot, akkor még a minőségibb barkácsszerszámok is kiszolgálhatják megfelelően, csak itt van a "ha". Ha tudnánk, hogy mit veszünk. Néha még a gyakorlott szem, és fül is melléfoghat. Ezért kellene a megbízható kereskedő, mert az az idő már elmúlt, amikor a mozgó zöldségestől vettem az orosz dugókulcskészletet. Vannak most már olyan gyártók, akit régen nem ismertünk, de ma már tudjuk, hogy nyugodtan nyüstölhetjük a szerszámjaikat, semmi elhasználódás nem látszik rajtuk. Nem törtek, koptak, a 12, az 12 náluk, és nem 12,4. Így már csak azt nem nem tudom, mit adhatnak mások kétszer ennyiért. Biztosan csak ránézek és már hopp, dolgozik is. Persze tudom, a kiépített kereskedő-szervizhálózat, a izé, meg a hogyishíjják. Na, ezek mind kellenek egy jó villáskulcshoz. Ezek nélkül rá se nézzünk, mert az csak bóvli lehet. Ja... nekem meg tollas a hátam, és kendermagot csipegetek a trágyadomb mellett.
Eredeti bejegyzés: 2012. november 30. 20:42
Jó szerszámmal öröm a munka! - Állt az egyiken. Ez milyen igaz, bár amióta van kék pirula...
Jó szerszám fél siker! - Hát ezt mondtuk az előbb is, legalább nem kell inszeminátor.
Ezek voltak a szerszámosak, de a prímet az vitte, amire ezt nyomták: Hagyd otthon a gondjaid, csak a termelésre figyelj! - Hű, most majdnem valami durvát írtam, hogy ki mit hagyjon otthon.
Na, talán ennyi elég is ezekből, majd a többit a hozzászólásokban megosztjuk.
Tehát csak a jó szerszám az amivel igazán jó munkát lehet végezni, de mi van a szükséggel, mert az törvényt bont. Na most akkor ki a jó szakember? Aki egy vágóval, kalapáccsal kitudja alakítani a karosszéria elemet, vagy az a szaki a valaki, aki betesz a jó szerszámba egy darab lemezt, aztán kiveszi a készterméket, digitális húzatópadon csavarja ki a kasznit, és dobálózik a tizedmilliméterekkel? Biztosan mind a kettő jó, de másként jók.
Viszont senkit nem tesz szakivá a minőségi eszköz. Ismerek olyan illetőt, aki két méter korlát hegesztéséhez fél millió forintért vett gépeket, és később nyilvánvalóan csak kerülgetni fogja a holmit, de legalább van neki. A munkáját nem elemezném ki, de nem szívesen dőlnék neki teljes testtel a korlátjának, és esztétikai gyönyört sem keresnék a látványában.
Sajnos meg kell emlékezni azokról a mesterekről is, akik kénytelenek magas fokúra fejleszteni a "még megfelel" szerszámok keresését. Bármennyire hihetetlen, de még egyszerű élelmiszerbolt akciós termékei közt is tudunk venni olyan villáskulcsot, vagy dugókulcs készletet, ami az életünk végéig kiszolgálja a ház körüli teendőket, és nem kell életünk virágában az örök vadászmezőkre költöznünk, hogy az előbb leírt megállapítás igaz legyen.
Egyik ismerősömnek a mai napig ökölbe szorul a keze a 10000 forintos készlet láttán, mert ő egy neves szerszámkereskedésben 25000-ért vett ugyanolyat, csak arra még egy nyomorult márkanevet sem nyomtak a csomagoláson belülre. Vagy itt van a fúrógépem ami csak a kereskedőház nevét viseli, de mégis jobban használható mint a neves márka terméke. Ha kézi szerszám, akkor nagyon sokan egy névre gondolnak, de az mégsem annyira jó alsó kategóriás termékben, mint egy rosszabbnak tartott japán cég. A nem említett nevű nagy cégnek van egy más márkajelöléssel forgalmazott készlete. Hiába mondta azt a kereskedő, hogy a .... olyan mint a .... , én azt mondtam neki, erre rímelve, hogy talán fos, és tényleg senkinek nem ajánlanám. A kiszúró fűrészből kiesik a lap, a fúrónak meg kifordult a tokmánya csapágyastól, miután az ütvefúró funkció kikezdte belülről, a rezgő csiszolót meg nyöszörgő-remegőnek kellett átkeresztelni.
Tehát a levont következtetés annyi, hogy egy kis munkára nem kell hatalmas beruházást eszközölni, de nagyon olcsóskodni sem szabad, mert az tényleg csak kínlódáshoz vezet. Ha nem végez az ember kifejezetten ipari mennyiségű, azonos munkafolyamatot, akkor még a minőségibb barkácsszerszámok is kiszolgálhatják megfelelően, csak itt van a "ha". Ha tudnánk, hogy mit veszünk. Néha még a gyakorlott szem, és fül is melléfoghat. Ezért kellene a megbízható kereskedő, mert az az idő már elmúlt, amikor a mozgó zöldségestől vettem az orosz dugókulcskészletet. Vannak most már olyan gyártók, akit régen nem ismertünk, de ma már tudjuk, hogy nyugodtan nyüstölhetjük a szerszámjaikat, semmi elhasználódás nem látszik rajtuk. Nem törtek, koptak, a 12, az 12 náluk, és nem 12,4. Így már csak azt nem nem tudom, mit adhatnak mások kétszer ennyiért. Biztosan csak ránézek és már hopp, dolgozik is. Persze tudom, a kiépített kereskedő-szervizhálózat, a izé, meg a hogyishíjják. Na, ezek mind kellenek egy jó villáskulcshoz. Ezek nélkül rá se nézzünk, mert az csak bóvli lehet. Ja... nekem meg tollas a hátam, és kendermagot csipegetek a trágyadomb mellett.
Eredeti bejegyzés: 2012. november 30. 20:42
Megjegyzések
Megjegyzés küldése