Mi a hézag?

A visszajelzőt már említettem tegnap. Kettő darabot kell készíteni a két ülés fűtésének visszajelzésére. Ez a folyamat két menetből áll: Át kell menni a barkácsboltba, és venni kell valamilyen beépíthető visszajelzőegységet. Ha szerencsém lett volna - mint legutóbb - akkor lenne felesleges lámpácska a műszerekben, de most az alap kilométerórával van dolgom, ebben minden hely foglalt. A műszerfalat nem furkáljuk össze, mint a keményfa-szú, pedig az lenne a könnyebb. Akkor hova tegyem? Látni azért kellene, ezért nem dobhatom be az ülés alá, vagy a kesztyűtartóba. Komolyan mondom, olyan sokáig forgattam a fejem helyet keresve, hogy megfájdult a nyakam. Lassan letargiába estem, annyira nem volt semmi ötletem. Ekkor ballagtam át a boltba, az ismert kinézetű lámpácskáért. Fogalmam sincs, mi kerül benne 500 forintba, amikor még szétszedni sem lehet, bár annak tervezték, csak nem kalkulálták bele, hogy szétpattan az üvegszerűen rideg foglalat. Ahogy támaszkodok a pulton, és nézegetem a sok bizgentyűt, megakad a szemem egy pont olyan külsejű kapcsolón, mint ami az ülésfűtést vezérli. Azaz csak majdnem olyan, mert ennek szép színes átlátszó műanyag volt a teteje. - Nehogy azt mond, hogy ezek 12 voltos, háromállású, visszajelző izzós kapcsolók! - mondom az eladónak. De azt mondta. Ha előbb átmászok, akkor nem dugtam volna el a kapcsolókat, hanem szem elé téve meglett volna az összes funkció. Bár most ahogy írom, felrémlik, mennyire nagy szívás lett volna ennek a verziónak a bekábelezése.

Na, jól van ez így. Olyan visszajelzőtartót készítettem, mint egy, vagyis két medalion. Ettől szebb már csak akkor lett volna, ha lőszerbe építettem volna be. Gyerekkoromban láttam olyat Csepel teherautóban, igaz ott nem ez volt a csúcs, hanem a fűszoknyában riszáló nőcibaba, akinek a mellei felgyulladtak, akarom mondani vörösen izzottak fékezéskor.

Ugye, nem is annyira rossz, ami ott van a kulcs alatt, vagyis egész tűrhető, tehát esetleg szódával elmegy, de "tudod mit medve"...

Ami még ettől is nagyszerűbb, az a sebességváltó. Saját két kezemmel hosszabbítottam meg, mert rövid volt. Mondtam inkább egy lépéssel toldjuk meg, de ezek ragaszkodtak a differenciálmű átalakításához. Ment is minden ügyesen, igaz a hozott alkatrész másfajta váltóhoz volt való, így 3-4 másik szerkezetből pakoltam össze. Kapott vadonatúj szinkrongyűrűket a tökéletes helyett. Szépen ragadtak is a kúpokon az új rezek, de gondoltam majd bekopik. Néha úgy megtapadt, hogy igazán határozottan kellett rávágni a karra, hogy megmozduljon. Ezért bakoltam fel a kocsit, gondoltam megsergetem a fogakat. Seregtek is, utána már leállított motorral nyugodtan vette a sebességeket, csak éppen menet közben nem, pedig egyes híresztelések szerint úgy kellene igazán. Állítottunk a kuplungon, meg állítottunk, azután megállapítottunk. Mármint, hogy a kuplung nem emel ki. Így még nem jártunk. Most is  a hozott egységek lettek betéve. Motor, kuplunggal, váltó, kinyomócsapággyal. Állítólag, ezzel valaki közlekedett. Nem tudom hogy, de nekem azt mondták.

Semmi gond, kidobtam a motort. Nekem egyfajta méret van felírva a kinyomófelülethez, azt ellenőriztem.

Mínusz tíz milliméter a 27-hez képest. Nem tudtam még rájönni, hogy is van ez.

Azt sem tudom, ez mire való, de hát én csak egy vidéki gyerek vagyok. Betont nem jó vele vágni, mert eléggé deformálódik a lemeze, ez biztos. Viszont a vastagsága miatt meg kellene felelni az eredeti célnak, ez a kuplungtárcsa nem lehet a hiba okozója.

Tehát itt tartok, vagyis sehol.

Eredeti bejegyzés: 2012. szeptember 21. 19:54