Amikor felébredtem, arra gondoltam, hogy érdekes, mintha nem gondolnék semmire. A fejemben olyan sötét volt, hogy még egy szentjánosbogár is lámpát gyújtott volna. Fogalmam sem volt mi lesz a mai program. Amikor megálltam a műhely ajtajában, mégis azonnal tudtam mi a teendő. Fogtam a két darab hátratekintőfényt kiadó szerkezetet, (tolatólámpa) és megpucolgattam őket, majd elméláztam, mit is mondhatott a tulaj, hova tegyem, de csak az rémlett, hogy valahova hátra. Gyárilag a pót' tolatólámpás kivitelnél az ütköző kifliket tüntették ki azzal, hogy a tetejükre biggyesztették a lámpákat, de ez nekem nem tetszik, mert pont a far vágásába tolták be őket, elcsúfítva a látképet. Mellesleg nem illik a friss galvánréteget piszkálgatni, ha nem feltétlenül fontos. Rövid meditáció után, laposvasból hajtva, az ütközőt összetartó csavarokat hosszabbra cserélve, az ütköző belsejébe készítettem tartókat.
Mivel még csak sejtettem, hogy hol fog visszakanyarodni vízszintesbe a kipufogó, a babák belső feléhez tettem a lámpákat.
Na! - mondom magamnak, mert mi, a nép egyszerű gyermekei, csak így szoktuk mondani. - Kössük be!
Egy darab madzag lógott szabadon, automatikusan rádugtam a műszert, de hiába váltottam hátramenetbe, nem jelzett semmit.
Csoszogást hallottam, lassan jött a felismerés, a rendszámtábla világítás vezetékét csesztetem. Hol a kábel? Ledőlök, bekúszok háton a kocsi alá, mint egy orientáció zavaros hernyó, és lesem bambán az üres csatlakozót a tolatófény kapcsolóján.
- Hogy az a tyúkszaros bazaltkockával fejbe csapott, töketlen bakmacska bajszán kapaszkodó tetű esne bele!
Úgy látszik nem került be a plusz vezetékkelés, a gyári kábelkorbácsban meg nem osztottak szerepet hátrafelé világosításnak.
Sebaj, hölgyeim, és uraim, behúzzuk, de nem ám oda, ahova a német szakik dugdosták, akik lazán rácsatlakoztak a gyújtótrafó pluszjára biztosíték nélkül. Na, jó. Néha tettek be, gyönyörű nagy, lengő biztosítékházakat. Na, én is teszek, de nem oda, mert mi ugye "clear" típusú motortétben utazunk. A hátsó ülésnél megvágtam a kábelkorbácsot, rácsatlakoztam a madzagra. Lengő biztosíték, vezeték kidug a fékcsőnél, ügyesen elvezetve a kábel alul a kapcsolóig, majd tovább az ütközőig.
Kész, nem lóg a motortérben mint az eredeti verzióban.
Próba. Világít minden, OK, azaz... ja, ide nem a nap süt? Miért ég a féklámpa?
Hogy a bakmacska szaros bajszán hintázó gennyes farkú tetű rúgná szét azt a pepitakockás, büdös, rongyba csavart, szájba...
- rángattam szét a féklámpa kapcsolók vezetékeit.
Szavaimból talán sejthető, hogy a mai napon kissé érzékenyebben érintettek a trágyakupacok, miket a sors vagdosott az arcomba.
Kiderült, a hátsó kör kapcsolója adta meg magát a fő fék'hengeren. Ennyit a fellelhető eredeti gyári alkatrészekről. Az a szerencse, hogy pont most légtelenítettem le a rendszert, jobb feltételek már nem is kellenek a cseréhez. (értsd fordítva) Ráadásként olyan lehetetlenül van betéve az alkatrész, hogy szabvány kulccsal szinte hozzáférni sem lehet, nemhogy csavargatni erre, vagy arra. Mindegy, azért élek, hogy ilyeneket megoldjak.
Kopog a kormánymű, állítani kellene rajta. Megemelném az első kerekeket, hol a krokogyík emelő? ("- Pistabá! Krokodil az.
- Mi? Kroko dik?
- Nem, krokodil. - Annak semmi értelme. - így az öreg")
Hiába pumpálom, nem emel. Tesco minőség. Az olajában fémmorzsalék. Emeltünk vele vagy tízszer. Irány a szemét! Nembaj, van másik.
Levegőben az orr, kormányholtjáték van, mégis szorul valami. Már nem mondok semmit, mosom kezeim, véget ért egy unalmas műszak.
Eredeti bejegyzés: 2012. június 28. 19:03
Mivel még csak sejtettem, hogy hol fog visszakanyarodni vízszintesbe a kipufogó, a babák belső feléhez tettem a lámpákat.
Na! - mondom magamnak, mert mi, a nép egyszerű gyermekei, csak így szoktuk mondani. - Kössük be!
Egy darab madzag lógott szabadon, automatikusan rádugtam a műszert, de hiába váltottam hátramenetbe, nem jelzett semmit.
Csoszogást hallottam, lassan jött a felismerés, a rendszámtábla világítás vezetékét csesztetem. Hol a kábel? Ledőlök, bekúszok háton a kocsi alá, mint egy orientáció zavaros hernyó, és lesem bambán az üres csatlakozót a tolatófény kapcsolóján.
- Hogy az a tyúkszaros bazaltkockával fejbe csapott, töketlen bakmacska bajszán kapaszkodó tetű esne bele!
Úgy látszik nem került be a plusz vezetékkelés, a gyári kábelkorbácsban meg nem osztottak szerepet hátrafelé világosításnak.
Sebaj, hölgyeim, és uraim, behúzzuk, de nem ám oda, ahova a német szakik dugdosták, akik lazán rácsatlakoztak a gyújtótrafó pluszjára biztosíték nélkül. Na, jó. Néha tettek be, gyönyörű nagy, lengő biztosítékházakat. Na, én is teszek, de nem oda, mert mi ugye "clear" típusú motortétben utazunk. A hátsó ülésnél megvágtam a kábelkorbácsot, rácsatlakoztam a madzagra. Lengő biztosíték, vezeték kidug a fékcsőnél, ügyesen elvezetve a kábel alul a kapcsolóig, majd tovább az ütközőig.
Kész, nem lóg a motortérben mint az eredeti verzióban.
Próba. Világít minden, OK, azaz... ja, ide nem a nap süt? Miért ég a féklámpa?
Hogy a bakmacska szaros bajszán hintázó gennyes farkú tetű rúgná szét azt a pepitakockás, büdös, rongyba csavart, szájba...
- rángattam szét a féklámpa kapcsolók vezetékeit.
Szavaimból talán sejthető, hogy a mai napon kissé érzékenyebben érintettek a trágyakupacok, miket a sors vagdosott az arcomba.
Kiderült, a hátsó kör kapcsolója adta meg magát a fő fék'hengeren. Ennyit a fellelhető eredeti gyári alkatrészekről. Az a szerencse, hogy pont most légtelenítettem le a rendszert, jobb feltételek már nem is kellenek a cseréhez. (értsd fordítva) Ráadásként olyan lehetetlenül van betéve az alkatrész, hogy szabvány kulccsal szinte hozzáférni sem lehet, nemhogy csavargatni erre, vagy arra. Mindegy, azért élek, hogy ilyeneket megoldjak.
Kopog a kormánymű, állítani kellene rajta. Megemelném az első kerekeket, hol a krokogyík emelő? ("- Pistabá! Krokodil az.
- Mi? Kroko dik?
- Nem, krokodil. - Annak semmi értelme. - így az öreg")
Hiába pumpálom, nem emel. Tesco minőség. Az olajában fémmorzsalék. Emeltünk vele vagy tízszer. Irány a szemét! Nembaj, van másik.
Levegőben az orr, kormányholtjáték van, mégis szorul valami. Már nem mondok semmit, mosom kezeim, véget ért egy unalmas műszak.
Eredeti bejegyzés: 2012. június 28. 19:03
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlés