Gimicsont, vagy bűvöskígyó

Ha nem is csont formájú a szélvédő tömítőgumija, azért el lehet rajta rágódni, jó sok ideig. Mi kisebb kihagyásokkal hetekig csócsáltuk a nevezetes terméket. Amiről szó van, az a régebbi típusú tömítés, amit nem véletlenül váltottak le.

A farost lemez helyettesíti az üveget, a többi szereplő saját magát alakítja. Értelemszerűen a bal oldal a kasznit befoglaló rész, a fém díszléc pedig kívül fényeskedik. Nevethetnénk, hogy mily egyszerű az egész, csak be akasztjuk a C profilt, oszt szevasz, de ne igyunk előre a medvesajtra. Részletes német nyelvű segédanyag áll rendelkezésünkre: " Hans, wo ist das Wasser, weil ich durstig bin? " Ja, ez nem az, de mindegy is, hiszen vannak képek. Az üvegre rábiggyesszük a gumitömítést, majd egy madzag segítségével behúzzuk a díszlécbe a guminyelvet. Az ábra mutatja, amint a német kolléga egy újjal bepasszintja a vasat a helyére. Nekünk a gumi sem akar fent maradni, hiszen nem csak kör alakú - vagyis nincsenek sarkai sütve - hanem jóval hosszabb is a kelleténél. Mi ilyenkor a teendő? Kezdődhet a levelezés a külhoni kereskedővel, csomagcsere, és várhatunk a jó alkatrészre, ha létezik. Ezt a verziót elvetettük, a hirtelen halálra szavaztunk. Előkerült a kés, és máris rövidebb lett a profil. Precíziós ragasztás következett, ami azt jelentette, hogy lélegzet visszafojtva álltam a gumival kezemben amíg létre jött a kötés. Még az a szerencse, hogy elvégeztem az OKJ-és gyöngyhalász tanfolyamot, így alig mozdult el a ragasztás. Kollégám mondta, hogy hagyjuk száradni, majd utána segít összerakni. Egy hét múlva előkerült, ekkor derült ki, hogy még mindig hosszú a profil. Sebaj, van kés, meg ragasztó is, így újra próbálkoztunk. Egy hét múlva ismét feltűnt a kollégám, így már nem volt akadálya, hogy nagy hirtelenséggel feldobjuk az üvegre a gumit. A vas nem ment rá fel, mert maga a gumi is mindig leugrott, hiszen a kanyarokban ő egyenesen ment tovább, mivel egyenesnek született, és tartotta is magát ehhez az elvhez. Egy tébolyodott pillanatunkban úgy gondoltuk, hogy behúzzuk a kaszniba az üveget, és ott majd feldíszítjük. Volt ott minden: szike kampó tampon, de főleg szívás, viszont a léc sehogy nem akart párosodni a gumival. Kollégám nagy lelkesedéssel, (Hagyjad, majd én!) és hangos szentségeléssel nyüstölte a gumit, de végül rászóltam, hogy itt az ideje a gondolkodásnak. Rám hagyta a gondolkodást, ismét magamra maradtam.

Másnap reggel, üvegragasztó masszával támadtam. A gumit felhajtva tömködtem be az anyagot, és állni hagytam, hagy érjenek az ízek. (meg kössön a cucc)

Hétvégén kolléga: - Beragasztottad?

- Be. - mondom

- És így jó lesz?

- Ha nem szétverjük.

Eltelt a hétvége, de nem jutottunk a dologhoz, így hétfőn magányosan szemeztem a tennivalóval.

Először csak tapogattam, majd kifordítottam a szélvédőt. A gumi nem esett le, de hátra volt még a díszléc. Hamar rá kellett jönnöm, a madzagos verziót el is felejthetem. Ismét előkerültek a kampók, húztam , nyomtam, csavartam. Még a gatyámból is csavarni lehetett a vizet, mert annyira leizzadtam mire sikerrel jártam.

Mikor behúztam a helyére az üveget, a felső részen ismét kifordult a vas, vagy 40 centi hosszan. Hát nem két perc volt visszatömködni.

Itt nem a szépségért szenvedtünk meg, hanem az eredetiségért. Kollégám vigasztalt, hogy az ő autójába is ilyen kellene. Szerintem se gondolkodjunk másik verzión, hiszen sity-suty... hány hét is volt?

Eredeti bejegyzés: 2012. július 10. 18:49