Nincs annál elszomorítóbb, mint amikor a célegyenesben kapunk egy tarkóst. Nyilván nem annyira tragikus egy munka végén beleszaladni valami nem vártba, mint amikor egyik kollégánkat pár száz kilométer levezetése után, a háza előtt gyalulta le egy kamion az útról, és az élők sorából.
Azért én sem éreztem magam frankón, főleg azért, mert nem értettem mi van, és ezt az állapotot meg nem szeretem.
Miért lóg ki a lóláb, meg az ütköző vége a kerékjáratba, ha a sablon szerint jó a vonala a kerékháznak? Az lett volna az érdekes, ha nem jó, hiszen az eredeti sárvédő lett egyengetés után visszahelyezve, de mégis valami egyértelműen nem passzol.
Ilyet még nem láttam, pedig egy jó pár ütközőt fogtam, sőt javítottam Karmann Ghiához. Az a vicc az egészben, hogy három napig foltoztam a vasat, és nem tűnt fel a különbség. Elvégre ki a fene gondolta volna, hogy Németország egyik legnagyobb alkatrész kereskedője nem odavaló alkatrészt ad az autójához, mert ez bizony őméltóságának lesz készítve.
Azért az feltűnt, hogy a tartólemezek folyamatos hegesztéssel lettek rögzítve, nem pontozva mint az eredetin, de mivel az egész ipari jellegű volt, nem törtem rajta a fejem. Kollégám ajánlotta, szabjam rövidebbre, de én felütöttem egy alkatrész katalógust, és ki is derítettem, hogy valóban létező az a valami amibe beleszaladtunk. Csak az nem derült ki számunkra, hogy pontosan milyen Ghiához való. Mindenesetre nem akarnék szétszabni egy esetlegesen ritka darabot, bár lehet, hogy értéktelen szemét az egész, és nyugodtan mehet a levesbe. Az semmit nem jelent, hogy én még ilyennel nem kerültem közelebbi kapcsolatba, hiszen ez sok mindenről, és mindenkiről elmondható.
Tehát eltettük pihenni, míg a tulaj nem nyilatkozik a sorsát illetően. Addig is lebontottam a tetőt, no nem a műhelyen, hanem a bádog szekéren.
Bár a külső vinil burkolat viszonylag jó állapotban volt, tudtam, a lényeg a belsőben van. Az itt látható szétnyílt fa tartót csak újra kell ragasztani, de a belső szövetezést dobni kell, mert az idő módosította a szerkezeti ragaszkodásait, és ezáltal szétpergett mint a másnapos kenyér. A rozsda nem végzett nagy kárt, csak a kép előterében látható vasra hegesztett pozicionáló tüske rohadt le, mint az idei almatermésem.
Eredeti bejegyzés: 2013. január 17. 19:50
Azért én sem éreztem magam frankón, főleg azért, mert nem értettem mi van, és ezt az állapotot meg nem szeretem.
Azért az feltűnt, hogy a tartólemezek folyamatos hegesztéssel lettek rögzítve, nem pontozva mint az eredetin, de mivel az egész ipari jellegű volt, nem törtem rajta a fejem. Kollégám ajánlotta, szabjam rövidebbre, de én felütöttem egy alkatrész katalógust, és ki is derítettem, hogy valóban létező az a valami amibe beleszaladtunk. Csak az nem derült ki számunkra, hogy pontosan milyen Ghiához való. Mindenesetre nem akarnék szétszabni egy esetlegesen ritka darabot, bár lehet, hogy értéktelen szemét az egész, és nyugodtan mehet a levesbe. Az semmit nem jelent, hogy én még ilyennel nem kerültem közelebbi kapcsolatba, hiszen ez sok mindenről, és mindenkiről elmondható.
Tehát eltettük pihenni, míg a tulaj nem nyilatkozik a sorsát illetően. Addig is lebontottam a tetőt, no nem a műhelyen, hanem a bádog szekéren.
Eredeti bejegyzés: 2013. január 17. 19:50
Megjegyzések
Megjegyzés küldése