Nekem már gyerekkoromban volt egy kis kétségem az evolúcióval kapcsolatban. Mostanában már több ember kétkedik a Darwini elméletben, mert nem látják nyomát, de én meg most kezdtem megérteni. Az autógitt is csak egy darabig változik hirtelen, azután meg állandónak tűnik. A nagy olvasztótégelyben is így lehetett. Volt az alapanyag, ment bele egy kis edző, melegedett, túrósodott, majd megkötött.
Ezek után jöhetett az a pillanat, amikor a lakatosok lemásztak a fáról. Kicsit később feltalálták a kereket, meg a bronzot, így rögtön lehetett autót javítani. (Lehet, hogy ez nem így történt pontosan, de nem voltam ott, hogy tudjam) Mindenesetre átugornám ezeket a kezdeti időket, és rögtön átlépnék oda, ahol még Surányi Endre bácsi a motorháztetőn feküdve, kalapáccsal ütötte a kurblit az átcsapágyazott autón, amit traktorral húzattak.
Akkor még szerelő volt a szerelő! Én még tanultam hántolni, meg hónolni, bár később kezdtem a szakmát mint Endre bácsi. Ráadásul kézzel míveltük ezeket a dolgokat, nem flancos gépekkel. Ekkor dobtak be megint egy kis hartert a vajlingba.
A lakatosok, szerelők egyszer csak levedlették a koszos olajos bőrüket, és kellemes színes overálokat öltöttek. Megjelent a szerviz tulajdonos a televízióban, és azt mondta, hogy azért drága a műhely, mert nem olcsó a diagnosztikai műszer (ez igaz) és nem utolsó sorban meg kell kell fizetni a jól képzett szakembert, aki kezelni tudja. Hát, ja. Nem tudja ám minden jöttment bedugni a csatlakozót, meg kinézni a listából a hibakódot. Ez olyan, mint amikor kandallófát akartam venni. Felhívom a tüzépet, mondom fa kellene tőkében. Azt válaszolta az illető, hogy csak hasítva van. Erre én: - Az drága, és nem úgy van hasítva ahogy nekem kell. Válasz: - Nem azért alkalmazok faipari szakembereket, hogy brütyüben adjam a fát.
Eszem megáll, faipari szakember a tőkehasító!
Szakemberek. Phű. Írtam egy cikket arról, hogy miképpen javítsunk otthon, szerszám nélkül futóművet. (muszájból) A főszerkesztő elküldte egy lektornak. Rögtön az volt az első kifogása, hogy célszerszámot, gépeket használjunk, holott arról írtam, hogyan lehet ezt megkerülni ha nagyon kell. Aztán még belekötött ebbe, meg abba, de sorban megmutattam a szerkesztőnek a hiányoltakat a cikkben. "Hát lehet, hogy nem olvasta el rendesen". - így a szerk.. Akkor meg miről beszélgetünk? Célszerszámok, meg célgépek, és célsablonok? Azokkal könnyű. Ki a szerelő? Aki csak céleszközökkel tud dolgozni precízen, vagy aki még egy penészes sajttal is beállítja a gyújtást?
Miről is jutott ez eszembe? Állítólag léteznek (léteztek) olyan helyek, ahol az evolúció nem úgy, nem olyan gyorsan zajlott le. Ilyen a mi kis műhelyünk is. Elmaradott, szőrös, (két hetente borotválkozom csak) koszlott előember kúszik, mászik, és néha jár, görbe háttal. (fáj a derekam) Hiper szerszámokra nem futja, mert szinte csak jótékonyságból dolgozunk. Jay Leno is megmondta, aki restaurálásból akar megélni, az nem tudja megcsinálni az autókat rendesen. Hát, mi még élünk, és amennyire lehet, maximalisták vagyunk.
Bár így:
Az ütköző vonalát jelölöm ki, mint ezer éve már sokan tették, mármint a zsinórozást. Nem esett jó vízszintezni a kasznit, (sokáig tartott volna) és vízi mértékkel átjelölni a furat helyét. Vettünk fürdőszobai lézert. Na, az tényleg csak csempevonal kijelöléshez jó, mert annyira nyiklik-nyaklik. Ez a módszer pontosabb, bár primitívnek tűnik.
Azért keresztben vízbe tettem a Ghiát, mert volt benne egy 5 centis csavarodás.
Immáron a helyére bírt menni a motortető, és kialakult a csalás, vagyis a 69-es far. Ez is mérőszalaggal, és vízszintezéssel készült. Ez kérem nem egy lézeres, digitális húzatópad. Bejött egy karosszériás méretekért. Zavartan kacagott. - Ez varázslat, nem karosszériázás. - mondta, pedig semmiféle blackmagic nincs.
Emlékszem a Deltából az első ipari robotokra. Azt mondták tizedmilliméter pontosan hegesztik össze a kasznit. - Hű. - mondtam gyerekként. Azóta más a kérdés: - Vajon az én autóm is így készült? Gyári új. Az elemek síkja hol beljebb van, hol kijjebb. A rések nyílnak, záródnak. Ilyent mi nem adunk ki a kezünkből, de hát mi nem vagyunk robotok.
Eredeti bejegyzés: 2012. augusztus 17. 18:58
Ezek után jöhetett az a pillanat, amikor a lakatosok lemásztak a fáról. Kicsit később feltalálták a kereket, meg a bronzot, így rögtön lehetett autót javítani. (Lehet, hogy ez nem így történt pontosan, de nem voltam ott, hogy tudjam) Mindenesetre átugornám ezeket a kezdeti időket, és rögtön átlépnék oda, ahol még Surányi Endre bácsi a motorháztetőn feküdve, kalapáccsal ütötte a kurblit az átcsapágyazott autón, amit traktorral húzattak.
Akkor még szerelő volt a szerelő! Én még tanultam hántolni, meg hónolni, bár később kezdtem a szakmát mint Endre bácsi. Ráadásul kézzel míveltük ezeket a dolgokat, nem flancos gépekkel. Ekkor dobtak be megint egy kis hartert a vajlingba.
A lakatosok, szerelők egyszer csak levedlették a koszos olajos bőrüket, és kellemes színes overálokat öltöttek. Megjelent a szerviz tulajdonos a televízióban, és azt mondta, hogy azért drága a műhely, mert nem olcsó a diagnosztikai műszer (ez igaz) és nem utolsó sorban meg kell kell fizetni a jól képzett szakembert, aki kezelni tudja. Hát, ja. Nem tudja ám minden jöttment bedugni a csatlakozót, meg kinézni a listából a hibakódot. Ez olyan, mint amikor kandallófát akartam venni. Felhívom a tüzépet, mondom fa kellene tőkében. Azt válaszolta az illető, hogy csak hasítva van. Erre én: - Az drága, és nem úgy van hasítva ahogy nekem kell. Válasz: - Nem azért alkalmazok faipari szakembereket, hogy brütyüben adjam a fát.
Eszem megáll, faipari szakember a tőkehasító!
Szakemberek. Phű. Írtam egy cikket arról, hogy miképpen javítsunk otthon, szerszám nélkül futóművet. (muszájból) A főszerkesztő elküldte egy lektornak. Rögtön az volt az első kifogása, hogy célszerszámot, gépeket használjunk, holott arról írtam, hogyan lehet ezt megkerülni ha nagyon kell. Aztán még belekötött ebbe, meg abba, de sorban megmutattam a szerkesztőnek a hiányoltakat a cikkben. "Hát lehet, hogy nem olvasta el rendesen". - így a szerk.. Akkor meg miről beszélgetünk? Célszerszámok, meg célgépek, és célsablonok? Azokkal könnyű. Ki a szerelő? Aki csak céleszközökkel tud dolgozni precízen, vagy aki még egy penészes sajttal is beállítja a gyújtást?
Miről is jutott ez eszembe? Állítólag léteznek (léteztek) olyan helyek, ahol az evolúció nem úgy, nem olyan gyorsan zajlott le. Ilyen a mi kis műhelyünk is. Elmaradott, szőrös, (két hetente borotválkozom csak) koszlott előember kúszik, mászik, és néha jár, görbe háttal. (fáj a derekam) Hiper szerszámokra nem futja, mert szinte csak jótékonyságból dolgozunk. Jay Leno is megmondta, aki restaurálásból akar megélni, az nem tudja megcsinálni az autókat rendesen. Hát, mi még élünk, és amennyire lehet, maximalisták vagyunk.
Bár így:
Azért keresztben vízbe tettem a Ghiát, mert volt benne egy 5 centis csavarodás.
Emlékszem a Deltából az első ipari robotokra. Azt mondták tizedmilliméter pontosan hegesztik össze a kasznit. - Hű. - mondtam gyerekként. Azóta más a kérdés: - Vajon az én autóm is így készült? Gyári új. Az elemek síkja hol beljebb van, hol kijjebb. A rések nyílnak, záródnak. Ilyent mi nem adunk ki a kezünkből, de hát mi nem vagyunk robotok.
Eredeti bejegyzés: 2012. augusztus 17. 18:58
Megjegyzések
Megjegyzés küldése