Üldögéltem az autó fenéklemezén, és bánatosan pillogtam, mint gerlice madár a népdalban. Ajkamat mélabús nóta hagyta el: "Nem tudom az életemet hol rontottam én el"...
Szóval lesek ki a fejemből, és nem értem. Nézem az összegyűrt merevítéseket, amik előkerültek a lebontott hátsó sárvédők alól. Még csak nem is nyúltak hozzá szerszámmal, úgy borították le, ahogy volt.
Nagyjából kiegyengettem a lemezt, és behegesztettem fent azt a tíz centinyi hasadást, amit valamiféle rezgőszerszámmal vágtak szét véletlenül, de direkt úgy hagyták. Megtekinthető még a popszegecselt ocsmányság kiváltására beépített sarokvas, mely belülről pöttyözést, kívülről masszívabb hegesztést kapott. Ebben az esetben nem alkalmaztam élhegesztést, mert nem éri meg. Magyarul: nem fizeti meg senki.
Nem voltak illúzióim, amikor felraktam az ajtókat. Egy darabig csendes delíriumba mélyedtem. - "Anyám, én nem ilyen lovat akartam". - sóhajtottam. Hirtelen elővettem a bioszenzoros dróthuzal feszítőt. Nehezen találtam ki, hogyan dolgozzak vele, mert valahogy nem stimmelt a lehetőségekkel a kívánt erő iránya. Nem akartam csigás erő-irány konvertálókat építeni, így megpróbálkoztam egy kissé tökéletlen megoldással. Előremozdulást sikerült elérnem, de még közel sem voltam kész. Ekkor jutott eszembe a fotózás, így megosztom a már fárasztott B oszlop látványát, ebből ki lehet következtetni, hogy előtte mennyire durva volt.
Még a repülő átszállna az oszlop, és az ajtó közt, főleg ha a doki vezetné, a 2012 című filmből.
Addig erőltettem a dolgot, míg a beépített kioldó kikapcsolta a gépet.
Vagyis leszakadt az ajtóoszlop a ráhegesztett gyűrűvel együtt. Ezek után már láncot tekertem körbe a merevítőn, és így rángattam pozícióba a hátsórészt.
A jelenlegi állás: Két ajtó a helyén, és két fél küszöb szintén az autó részét képezi újra. A küszöb neheze most jön, mert a külső részbe megy a kabrió merevítő eleme 1.5-ös lemezből. Mivel maga az utángyártott borítás is mérettelen, így nem lesz gyerekjáték pontosan behegesztgetni a profilt úgy, hogy méreten legyen, és még fel is bírjam kalapálni, a helyére.
Eredeti bejegyzés: 2012. december 18. 18:04
Szóval lesek ki a fejemből, és nem értem. Nézem az összegyűrt merevítéseket, amik előkerültek a lebontott hátsó sárvédők alól. Még csak nem is nyúltak hozzá szerszámmal, úgy borították le, ahogy volt.
Nem voltak illúzióim, amikor felraktam az ajtókat. Egy darabig csendes delíriumba mélyedtem. - "Anyám, én nem ilyen lovat akartam". - sóhajtottam. Hirtelen elővettem a bioszenzoros dróthuzal feszítőt. Nehezen találtam ki, hogyan dolgozzak vele, mert valahogy nem stimmelt a lehetőségekkel a kívánt erő iránya. Nem akartam csigás erő-irány konvertálókat építeni, így megpróbálkoztam egy kissé tökéletlen megoldással. Előremozdulást sikerült elérnem, de még közel sem voltam kész. Ekkor jutott eszembe a fotózás, így megosztom a már fárasztott B oszlop látványát, ebből ki lehet következtetni, hogy előtte mennyire durva volt.
Addig erőltettem a dolgot, míg a beépített kioldó kikapcsolta a gépet.
A jelenlegi állás: Két ajtó a helyén, és két fél küszöb szintén az autó részét képezi újra. A küszöb neheze most jön, mert a külső részbe megy a kabrió merevítő eleme 1.5-ös lemezből. Mivel maga az utángyártott borítás is mérettelen, így nem lesz gyerekjáték pontosan behegesztgetni a profilt úgy, hogy méreten legyen, és még fel is bírjam kalapálni, a helyére.
Eredeti bejegyzés: 2012. december 18. 18:04
Megjegyzések
Megjegyzés küldése