Már több napja, hogy elhagytam a lakatos műhelyt. Nem mentem messzire, hiszen a másik egység csak öt méterre van. Ott található egy csupasz kaszni, annak a belterét kellene lakájosabbá tenni. Gondoltam berakok egy márványkandallót, hozzá egy Angol úri szalonból való kényelmes fotelt, amihez illenek majd a kitömött állatfejek, de ekkor döbbentem rá, nem tudok mihez kezdeni a rengeteg óorosz ikonommal, így inkább kiterítettem egy pár méter vörös szőnyeget, hátha besétál rajta egy filmsztár, vagy valami jó ötlet. Sokáig nem jött senki, így mérgemben összevágtam a vörös szőnyeget. (Jaj! Lehet még vörösözni, vagy az bolsevik, önkényuralmi jelszó? Már a meteorológusok sem vörös riasztást adnak ki mint régen, hanem pirosat.)
Néztem a vörös fecniket, aztán adtam hozzá varjúhájt, macska bajszot, meg egy kis fekete műbőrt.
No, némá' - mondtam, mert a végtermék ment a piros ülésekhez.
Nem vagyok valami nagy piros hívő, hiszen nem hordok ilyen színű cipőt, nadrágot, sapkát, tangát meg pláne nem. Szóval hagyom az ellenkező nemre ezt a színt, de most behemperedtem az utastérbe, mint molnár macskája a lisztbe. Lubickoltam a meleg színben, mint tehén a lucernásban, vagy hogy költőibb hasonlatot hozzak: mint disznó a híg trágyában. Jól esett a taknyos időben ez a kis meleg sziget. A fekete szegéllyel nem olyan vadító a szőnyeg, mint a múltkori vaj színnel. Ez már nem mézeskalács hangulat.
Azért, hogy ne érezzem magam tökéletesen, köpött egy nagyot az angyalka a kellemes összképbe. A hátsó pad szegélyező szőnyegét nehéz sarkosra kanyarítani. Melegíteni, ragasztani kell a műbőrt, hogy valami formája legyen. Mondanom sem kell, ez idő, méghozzá nem is kevés. Aztán a cérna a varrógépben gondol egyet, majd még egyet, és kétszer egymásután elszakad a felső, legjobban látható részen. Mire visszavarrogattam, szétmállott a műbőr a többszöri tűtámadástól. Vissza kellett fejtenem mindent, és kezdhettem elölről.
A lényeg az, ez is kész van. Még vannak hiányosságok, de majd azok is eltűnnek. Kell még tetőkárpit is, utána mehetnek be az üvegek, és ha azok is bent lesznek, jöhetnek a csipkefüggönyök, meg a muskátli.
Volt egy másik hatalmas problémánk is. A fehér (átlátszó) első indexbúra. 12 voltosban van bele sárga izzó, annak csak az egyik illesztő stiftjét kell lereszelni, és valamennyire üzembiztosan megáll a régi foglalatban is, de a mi esetünkben az a nehézség lépett fel, hogy eredetileg, meg most is, 6 voltos rendszert kapott az autó. A kollégám sokat zokogott, nem tudta mitévő legyen. Alig bírtam a kezéből kicsavarni az abroszba csavart katanáját, mellyel a beleit akarta kifordítani. Elküldtem a boltba, hogy vegyen oldószeres üvegfestéket, és mázolja be vele az izzót. Hát, az őrült hozott aranyszínű festéket, mert nem volt kadmiumsárga. Na! - mondom - Bamme'! Akkor vettél volna sárgát, meg pirosat, abból tudtunk volna narancsot, vagy olyasmit keverni. Aszondta', ő nem ért a színkeveréshez, akkor volt beteg, amikor ezt tanították az óvodában. Persze, nyilván csak viccelt, de én nem tudtam osztani a meggyőződését, hogy jó lesz az anyag, hiszen teljesen másképpen festett mint az igazi izzó.
Aztán felizzott a wolframszál.
Tehát így izzik az arany. Pontosan olyan, mint amilyennek lenni kell, persze én megmondtam, hogy jó lesz, de hát sok a hitetlen, elvakult ember mindig csak egyet hajt, mint a taligás: - Csak a narancs, meg a FIDESZ
Eredeti bejegyzés: 2013. január 21. 20:29
Néztem a vörös fecniket, aztán adtam hozzá varjúhájt, macska bajszot, meg egy kis fekete műbőrt.
Azért, hogy ne érezzem magam tökéletesen, köpött egy nagyot az angyalka a kellemes összképbe. A hátsó pad szegélyező szőnyegét nehéz sarkosra kanyarítani. Melegíteni, ragasztani kell a műbőrt, hogy valami formája legyen. Mondanom sem kell, ez idő, méghozzá nem is kevés. Aztán a cérna a varrógépben gondol egyet, majd még egyet, és kétszer egymásután elszakad a felső, legjobban látható részen. Mire visszavarrogattam, szétmállott a műbőr a többszöri tűtámadástól. Vissza kellett fejtenem mindent, és kezdhettem elölről.
Volt egy másik hatalmas problémánk is. A fehér (átlátszó) első indexbúra. 12 voltosban van bele sárga izzó, annak csak az egyik illesztő stiftjét kell lereszelni, és valamennyire üzembiztosan megáll a régi foglalatban is, de a mi esetünkben az a nehézség lépett fel, hogy eredetileg, meg most is, 6 voltos rendszert kapott az autó. A kollégám sokat zokogott, nem tudta mitévő legyen. Alig bírtam a kezéből kicsavarni az abroszba csavart katanáját, mellyel a beleit akarta kifordítani. Elküldtem a boltba, hogy vegyen oldószeres üvegfestéket, és mázolja be vele az izzót. Hát, az őrült hozott aranyszínű festéket, mert nem volt kadmiumsárga. Na! - mondom - Bamme'! Akkor vettél volna sárgát, meg pirosat, abból tudtunk volna narancsot, vagy olyasmit keverni. Aszondta', ő nem ért a színkeveréshez, akkor volt beteg, amikor ezt tanították az óvodában. Persze, nyilván csak viccelt, de én nem tudtam osztani a meggyőződését, hogy jó lesz az anyag, hiszen teljesen másképpen festett mint az igazi izzó.
Aztán felizzott a wolframszál.
Eredeti bejegyzés: 2013. január 21. 20:29
Megjegyzések
Megjegyzés küldése