A mai napom meditálással kezdődött. Lelkem elhagyta gyarló testem, és egy világok közti dimenzióban lebegve kereste az utat a tökéletesség felé.
Gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy papírral és ceruzával a kezemben bambultam ki a fejemből. Kevésbé képzett szemlélődő azt gondolhatta volna, hogy hirtelen agyhalál állapotában vetem utolsó pillantásom a földi sétamezőkre, de nem kérem, dolgoztam. A gondolatok hiper sebességgel kergetőztek a fejemben, és néha utol is érték egymást. Ilyenkor fogót váltottunk, és újból kezdődött elölről a kergetődzés, de az értelmes ötlet nem lett meg. Mindegy. Elkezdtem firkálni különböző műszerfal megoldásokat, de semmi használható nem született, így félre tettem a műszereket.
Dél tájban jött az autó gazdája, de nem kínáltam meg ebéddel, csak a mellének szegeztem a kérdést, jól meggondolta-e, hogy egyszerűen akasszuk fel a műszerfal alá a kiegészítőket. Sikerült lelkében bizonytalanságot ébresztenem, így elnapoltuk a dolgot, addig is van bőven mit csinálni.
Például, az extra kiömlő csőrendszert kellett leszigetelni a nagy hőleadása miatt. Ebben az esetben, a tulaj nem volt partner az innovatív újításokban. Felvázoltam neki, hogy burkoljuk le a motor mögötti traktust rozsdamentes acéllal, majd amikor a kipufogó megfelelő hőmérsékletre hevíti, indulhat a garázs parti. Én vállalom a sütést, nekik már csak az alapanyagot, meg a piát kell hozni.
Valamiért nem találták vonzónak az ötletet, így be kellett fásliznom a csövezetet.
"Török gyerek megvágta" (Inkább kínai)... én meg szívok vele. Így nem tűnik szépnek, de a technikai fejlesztés igyekezete vonzóvá teszi. A kezemen nem maradt bőr, mert nem lehet hozzáférni. Volt ahol a két csövet egybe kellett fáslizni, mert nem gondoltak arra, hogy lesz olyan hülye, aki rongyba csavarja, így két milliméternyi hézagot hagytak közöttük. Üvegszállal tele ment a két karom - kell nekem múmiásat játszani - majd megőrülök, annyira zavar. A beszűrődő napsugárban csillogva szálltak az apró üvegcsék, amit a torkom laparásából ítélve, be is slukkoltam. Nem baj, ennyi áldozatot meg kell hozni a fejlődésért, még vért sem köpök, úgyhogy oda se! Nem sütünk most már semmit a platnyin, az olajszűrőben sem főzünk teát.
Még a főpróba hátra van, de a végeredmény nem lehet rossz. Minőségi anyagokból építkeztünk, az űrhajók kipufogója is ilyennel van betekerve, mert azokon meg a hűtővizet forralta. Aki nem hiszi, járjon utána!
Eredeti bejegyzés: 2012. május 31. 20:04
Gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy papírral és ceruzával a kezemben bambultam ki a fejemből. Kevésbé képzett szemlélődő azt gondolhatta volna, hogy hirtelen agyhalál állapotában vetem utolsó pillantásom a földi sétamezőkre, de nem kérem, dolgoztam. A gondolatok hiper sebességgel kergetőztek a fejemben, és néha utol is érték egymást. Ilyenkor fogót váltottunk, és újból kezdődött elölről a kergetődzés, de az értelmes ötlet nem lett meg. Mindegy. Elkezdtem firkálni különböző műszerfal megoldásokat, de semmi használható nem született, így félre tettem a műszereket.
Dél tájban jött az autó gazdája, de nem kínáltam meg ebéddel, csak a mellének szegeztem a kérdést, jól meggondolta-e, hogy egyszerűen akasszuk fel a műszerfal alá a kiegészítőket. Sikerült lelkében bizonytalanságot ébresztenem, így elnapoltuk a dolgot, addig is van bőven mit csinálni.
Például, az extra kiömlő csőrendszert kellett leszigetelni a nagy hőleadása miatt. Ebben az esetben, a tulaj nem volt partner az innovatív újításokban. Felvázoltam neki, hogy burkoljuk le a motor mögötti traktust rozsdamentes acéllal, majd amikor a kipufogó megfelelő hőmérsékletre hevíti, indulhat a garázs parti. Én vállalom a sütést, nekik már csak az alapanyagot, meg a piát kell hozni.
Valamiért nem találták vonzónak az ötletet, így be kellett fásliznom a csövezetet.
Eredeti bejegyzés: 2012. május 31. 20:04
Megjegyzések
Megjegyzés küldése