Ugrás a fő tartalomra

A főzött fék receptje

A tervezőmérnökeink hihetetlenül magasan kvalifikáltak, de a járatlan út azért nekik is göröngyös.

- Tessék mondani, van sport kipufogórendszer Karmann Ghiára?                                                                         
- Bogárra van, de az ugyanolyan, mert abban is az a motor ketyeg.

- Áááá.

- De.

Így játszódhatott le a beszélgetés, minek megtörténte után hozzám került a rendszer.

- Odaraktam a dobot, szerintem nem megy fel. - közlöm a tulajjal.

- De felmegy, felpróbáltuk, fényképem is van róla. - így a tulaj.

Hát nem ment fel, mert a dobból kijövő cső hozzáért a tárcsafék munkahengeréhez, vagyis annak házához. El lesegethettem volna egy darabig, de drasztikus lépéssel zártam rövidre a problémát. A vágókoronggal nem bírtam teljesen elvágni, a fűrész meg nem fért oda rendesen, úgyhogy elszakítottam a problémás csövet. Elfordítottam, ameddig bírtam, a kasznin is igazítottam. Kihasználtam a maximális lehetőségeket, de akkor is szűkös maradt a terep. Gondoltam, hogy jó lesz, de akkor leengedtem a kocsit a földre, és kiderült, a fellendülő futómű ismét ráközelít a dobra. Persze ez eddig is így volt, de én a csőre koncentráltam.

A réz fékcsövet nem nagyon akartam törögetni, de így még egy hőszigetelő lemez se megy be a hézagba.

Itt van egy kis tér. A szelepfedelet le lehet venni, de szelepet állítani már kínszenvedés lenne, úgyhogy vesszen! Fel állítom a dobot, és majd kiderül, hogy mi derül ki. Leszereltem.

És vizet fakasztottam belőle, de nem úgy mint a szabólegény a sziklából. Csak fejére fordítottam, és a korcából kifolyt egy fél deci. Ennek a kitűnően tömített résznek kellett volna alulra kerülni, és nem lett volna gond a kondenzvízzel, de így csak pang a rendszerben. Sajna nem lehet megfordítani, mert nem szimmetrikus a dob, úgyhogy így maradt.

Megmutattam a rendszernek a derékszöget, (meg audista barátomnak, mert ő is nagyon szereti ezeket, meg a párhuzamokat :) ) majd átballagtam a másik műhelybe, és felraktam az autóra a csonkot, és ott hefteltem meg, mert az a biztos. Nem is csalódtam, mert egy fél centit el kellett mennem a derékszögtől.

A végcsövet nem is bírtam volna máshol belőni, itt is egy örökkévalóság volt, mire a káoszban megtaláltam a rendszert. Törtem még a kasznin, a felfogó fül is odább került. A cső vízszintesen jött hátra, de csak jött, mert nekem most már hátrafelé ereszkedőre kellett tennem. Ez nem látszik kívülről, de a padló felé irányuló kiömlőrész másabb képet mutat, vagyis függőlegesebb. Viszont az a lényeg, hogy a dob centiméterekre került a fékcsőtől, sőt, maga a kipufogócső  is jóval odább vándorolt. Jöhet a pipa: Forralás megszüntetve!

Kikerült a fékrendszer a takarásból.

Pontosan illesztett légrés, csak azért, hogy a rendet kedvelők is elégedettek legyenek.

Most húz a dobon a festék. Nekikezdtem az egyedi fűtőrendszer bekötésének, de persze az sem úgy van, ahogy azt Móricka elképzeli.

Eredeti bejegyzés: 2012. június 12. 18:16 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A nagy Hyundai teszt

Tulajdonomba került egy profinak kinéző Hyundai HYD-82250SV sarokcsiszoló, ami árát illetően, és a hivatalos leírás szerint is, barkács felhasználásra készült, de ennek ellenére meglepő teljesítményt nyújtott.   A megkapott készülék címkéje más mint a hivatalos fotón, jobban hasonlít a Bosch színsémához, nem is tudom miért... Tehát így néz ki A Bosch köszörű meg ilyen, Ugye teljesen más Akinek nem tetszik a dizájn, az vehet más gépet, más színben is Na, de lássuk mit is kaptunk annyi pénzért, amennyiért a lenti képen látható gépet is megkaphatjuk, ráadásul kofferben, ha jó helyen keressük.  A kicsomagolás és összeszerelés után következhet a próba. Megy! Nem megy... Ahol a fordulatszámszabályzó elektronika van a burkolat alatt, kellemetlenül meleg a szerkezet. Kihúzom, bedugom. (Ez még mindig egy gépteszt.) Újra megy! Ja, már nem. Kihúzom bedugom, beindul. Egy perc köszörülés után az egész gép olyan forró, hogy csupasz kézzel csak fakír üzemmódban fo...

Japán csapás

  Apám mondta: „Fiam, egyszer lesz, ami még nem volt.” Na, itt van! Egy német Japánból. Tudtam, hogy létezik, de nem hittem el. Hajime! Csak azért, hogy stílusos legyek.                                                                               Mentem hétvégén melózni, és egy furcsa Karmann Ghia várt az udvaron. Rögtön éreztem, hogy valami nincs rendben vele. Óvatosan jártam körbe, hátha robban, vagy valami más viccességet rejt. Hát, találtam rajta viccesnek mondható dolgot is, de inkább érdekesnek nevezném azt a stílust, amit képvisel. Már azzal figyelemfelkeltő a megjelenése, ahogy a megszokott beállásának ellenkezőjét mutatja az autó, mert ugye ez a darab a farát tartja fenn, és nem az orrát túrja az égbe, mint a típustársai.

Mit lehet erről mondani?

Hoznak egy halom valamit, és autót épít belőle az ember, ennyi. Már nem rettenek meg, amikor egy ilyen kupac begördül.  Hozzáfogok, aztán majd lesz valami. A két lényeg: orr és far.  Orr  Még orrabb  Far  Van amit teljesen le kellett gyártani Aztán kezdtek összeállni a dolgok  Részben új,  részben mindent megteszek, hogy a régi visszakerüljön A hézagok a lényegesek  Szörnyű javítások Pár dolgot át kellett alakítani, hogy autentikus legyen Ez a rész is teljesen hiányzott Ütköző próba Az ütköző alapját is én gyártottam és kész.  Ennyi, egy pár összedobált kép.