Előzőleg azzal foglalkoztunk, hogy hol, és mivel lakatoljuk az autónkat. Most itt az ideje, hogy a mikéntről ejtsünk szót.
Első lépésként megszabadítjuk a javítandó részt, és környékét, az útban levő dolgoktól. Különös figyelemmel járjunk el a hőre érzékeny anyagokkal kapcsolatban. Mivel szinte minden látványosabb lakatosmunka repkedő, vörösen izzó fémdarabkákkal jár, alaposan tönkre tehetjük vele a kárpitokat. Megszívlelendő tanács az is, hogy az üvegfelületeket se tegyük ki a mini meteorok támadásának. A sűrűn összeköszörült ablak nem szép látvány. Zavarhatja a kilátást, sőt, az üvegbe égett fémdarabkák szétszaggathatják a drága pénzért vásárolt, speciális ablaktörlő kendőnket. Ha elrongyolódott alsógatyát használunk azért nem kár, de a szemünk előtt lógó, kihúzódott cérnacafatok nem fognak illeni a bőrbelsőhöz. Amennyiben ezzel a tanáccsal elkéstem, már csak arra van lehetőségünk, hogy a felületből eltávolítsuk az oda nem illő anyagot. Erre az egyetlen járható út a vegyi út. Ha az üveget sósavval kenjük át, kimaródnak belőlük a kellemetlenséget okozó srapnelek. Sajnos az apró kráterek meg fognak maradni, és ezek után, fehér pöttyök képében fognak bennünket emlékeztetni az elkövetett hibára. A savval bánjunk óvatosan! Ne folyassuk minden felé, mert nem csak bennünk tehet kárt, de a fém alkatrészeket is erősen korrodálhatja.
De térjünk vissza a lecsupaszított kasznihoz, mely előtt ott állunk bőszen, kezünkben a vágókoronggal felszerelt köszörűvel. A feledékenyebbeknek nem árt, ha készítenek pár emlékeztető képet a még nagyjából egyben levő javítandó területről. Ugyanez elmondható az esetleg megbontandó elektromos vezetékrendszerről is. Nem mindenki ért a bekötési rajzhoz, de egy fénykép után, a legtöbbünk vissza tudja dugdosni a csatlakozókat.
Mielőtt belevágnánk a lemezbe, nem árt, ha átgondoljuk, hogy merre vezetjük majd a szerszámot. Alaposan nézzük körbe a célpontot, hogy nincs-e a közelében benzin, vagy fékcső, mert egyiknek sem tesz jót, ha bele roncsolunk. A köszörű sem fér el mindenhol, ezért ha figyelmetlenek vagyunk, vághatunk még egyszer, vagy esetleg sokkal nagyobb darabot kell kikanyarítani a kaszniból, mint amilyet eleve szerettünk volna. Lehet vicces formákat is faragni, de sokkal jobban járunk, ha a vágást egyenes vonalak mentén végezzük, mert egyszerűbb lesz beszabni a javítóelemet. Amennyiben nem áll rendelkezésünkre kész pótlék, ne verjük szét a bontandó alkotóelemet, mert könnyebb lemásolni az eredetit, mint újra tervezni az autót. Aranyszabályként elmondható: minél inkább próbáljuk meg visszaadni az eredeti alkatrész formáját, mert nem véletlenül lett az olyan, amilyen.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése