
Mielőtt bármibe is fognánk, méretezzük le a munkába vett
elemet, hogy legyen mihez viszonyítani a visszaállítás folyamán. Akkor kell a
legnagyobb figyelmet fordítani erre a mozzanatra, amikor már valaki
belekontárkodott a kaszniba, hiszen sokszor több centiméteres eltéréseket is
belefaraghatnak az autóba, és az nem lenn jó, ha a mi is a rossz úton haladnánk
tovább. Ebben az esetben, az a legjobb, ha mellettünk van egy eredeti állapotú,
ugyanolyan autó, amiről puskázhatunk, ha nem tudnánk pontosan, hogyan volt
kialakítva a miénk gyári új korában.
Néha elég, ha apró lemezfoltokat hegesztünk be a kivágott
rozsdás anyag helyére, de van, amikor nagyobb feladatot kell megoldanunk. A
komplikált formákat kétféle módon tudjuk előállítani: Vagy minden egyes
felületét külön darabkákból hegesztgetjük össze, vagy megpróbáljuk kikalapálni
egyetlen darab anyagból. Nyilvánvaló, hogy az utóbbi szakszerűbb, de néha olyan
nagy költséget jelentene az, hogy elkészítsük a másoláshoz szükséges
eszközöket, sablonokat, hogy egy darab miatt nem érdemes hozzáfognunk. Ilyenkor
marad az első verzió.
Sokszor szükségünk lehet olyan speciálisan kialakított
szerszámokra, melyeket az adott elemek gyártásához kell előállítanunk. Itt
vannak mindjárt a kalapácsok, így többes számban. Apámnak volt egy, és az neki bőven megfelelt,
már ha eszébe jutott, hogy előzőleg hol esett ki a kezéből. Nekünk ettől többre
lesz szükségünk, ha könnyedén, gyorsan akarunk haladni. A lakatos úgy viszonyul
ehhez a bűvös szerszámhoz, mint Gombóc Artúr a csokoládéhoz. Nem elég belőle
kicsi, és nagy! Kell még közepes, hegyes orrú, éles orrú, rádiuszos orrú,
szögletes sarkú, kerekített sarkú, domború talpú, gömb talpú, mindig olyan,
amit a kialakítandó felület megkövetel, hiszen egy lekerekített kalapáccsal nem
lehet élet verni a lemezbe, a szögletes sarkúval pedig domborítás helyett
valami absztrakt formát hoznánk létre.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése