A címben idézett mondat volt a legtöbbet ismételt annál a szövetkezetnél, ahol a „lemezlovas” szakmával ismerkedtem. A második meg az, hogy: Nem fosás ez, hogy elkapkodjuk!
Persze ha magam elé idézem a cocilalista brigád tagjait, ezen nem is lehet csodálkozni: Ott volt a hegesztő, aki nappal, melóban aludt, mert délután karatét oktatott, este meg taxizott. Volt még Guinness rekordra készülő, aki már majdnem elérte a szintet pálinkafogyasztásból, de valahogy mégsem jött neki össze, ezért szorgalmasan gyakorolt. Emlékszem még a sportemberre, aki dohányzási maratonban vett részt, így nem igazán ért rá dolgozni – „csak ezt a szál cigit még elszívom” – ismételte folyton. Ja, és ott volt a szakács. Ő mindjárt munkakezdéskor elkezdte főzni a reggelijét, majd reggeli után betette a hegesztőpálca szárítóba az ebédjét. Ebéd után fájt a gyomra, ezért ledőlt a budin.
Bármennyire hihetetlen, de ezek a szakik értettek a szakmájukhoz. Ha néha láttam őket dolgozni, akkor tudtak! Mértek, derékszögbe raktak, fokoltak. Kissé később bezártak a bányák, és megjelentek a bányarémek. Lakatosnak mondták őket, de szerintem lakatot is csak az öltözőszekrényükön láttak.
- Lehet kettővel kevesebb? – kérdezte a darabolónál a kolléga.
- Lehet – mondtam – az ajtót is berakom co-val, nem még két millit. Ja, hogy két centi, bame!
Kedvencem az volt, amikor a lemezvágó olló alatt mérték a méretet, majd egy ügyes mozdulattal méretre vágták a mérőszalagot is.
De, miért is jutottak ezek eszembe: azt a témát szerettem volna körbe járni, hogy mennyire kell pontosnak lenni egy autó lakatolásánál. Mint előzőleg írtam, rengetegen elcsavarják a kasznit, javítás fedőnév alatt. Gondolhatjuk, hogy ez nem csak esztétikai problémákat vet fel. Ott van ugye a futómű, aminél azért vannak fokok, utánfutás, meg összetartás elvtársak (ja, az már nincs). Annak idején, amikor az új autót csak a Merkur telep kerítésén benézve láttunk, azt gondoltam, elcseszték a lakatolást a járgányomon, azért zabálja a gumit. Miután kihoztam egy járművet a szalonból, szembesültem vele, hogy fele annyi idő alatt szétcsángálta a papucsokat, mint a régi autóm. – Ja, kérem. Már a gumi sem a régi. Sokkal másabb anyagokkal dolgoznak ma már. – közölték az időszakos szervizen, amikor firtattam a futómű beállítást.
Bizony, amikor nagyon sürgősen kellett egy kocsi, sikerült úgy költséghatékonykodnom, hogy a tengelytáv egyik oldalon 5 centiméterrel rövidebb lett. Bár csak maximum nyolcvannal zúgattam a járgánnyal, de lezavartam vele jó pár ezer kilométert minden gond nélkül, és a gumit sem nyalta el.
Gyakran a nulladik szintről kell elkezdeni építeni az autót, ami azt jelenti, hogy a futómű helyét is nekem kell megadni. Szerencsére a legkorszerűbb mérőeszközök állnak a rendelkezésemre: mérőszalag (keskenyebb, szélesebb) vízmérték… meg az izé… a szemmérték. Ezek után persze senki nem csodálkozik azon, ha felállok a lézeres padra, és a szaki aszondja, nem is kell rajta állítani. Ilyenkor veregetem magam vállon.
Bocs, de elszaladt az idő, majd legközelebb folytatom.
Eredeti bejegyzés: 2012. március 12. 18:50
Persze ha magam elé idézem a cocilalista brigád tagjait, ezen nem is lehet csodálkozni: Ott volt a hegesztő, aki nappal, melóban aludt, mert délután karatét oktatott, este meg taxizott. Volt még Guinness rekordra készülő, aki már majdnem elérte a szintet pálinkafogyasztásból, de valahogy mégsem jött neki össze, ezért szorgalmasan gyakorolt. Emlékszem még a sportemberre, aki dohányzási maratonban vett részt, így nem igazán ért rá dolgozni – „csak ezt a szál cigit még elszívom” – ismételte folyton. Ja, és ott volt a szakács. Ő mindjárt munkakezdéskor elkezdte főzni a reggelijét, majd reggeli után betette a hegesztőpálca szárítóba az ebédjét. Ebéd után fájt a gyomra, ezért ledőlt a budin.
Bármennyire hihetetlen, de ezek a szakik értettek a szakmájukhoz. Ha néha láttam őket dolgozni, akkor tudtak! Mértek, derékszögbe raktak, fokoltak. Kissé később bezártak a bányák, és megjelentek a bányarémek. Lakatosnak mondták őket, de szerintem lakatot is csak az öltözőszekrényükön láttak.
- Lehet kettővel kevesebb? – kérdezte a darabolónál a kolléga.
- Lehet – mondtam – az ajtót is berakom co-val, nem még két millit. Ja, hogy két centi, bame!
Kedvencem az volt, amikor a lemezvágó olló alatt mérték a méretet, majd egy ügyes mozdulattal méretre vágták a mérőszalagot is.
De, miért is jutottak ezek eszembe: azt a témát szerettem volna körbe járni, hogy mennyire kell pontosnak lenni egy autó lakatolásánál. Mint előzőleg írtam, rengetegen elcsavarják a kasznit, javítás fedőnév alatt. Gondolhatjuk, hogy ez nem csak esztétikai problémákat vet fel. Ott van ugye a futómű, aminél azért vannak fokok, utánfutás, meg összetartás elvtársak (ja, az már nincs). Annak idején, amikor az új autót csak a Merkur telep kerítésén benézve láttunk, azt gondoltam, elcseszték a lakatolást a járgányomon, azért zabálja a gumit. Miután kihoztam egy járművet a szalonból, szembesültem vele, hogy fele annyi idő alatt szétcsángálta a papucsokat, mint a régi autóm. – Ja, kérem. Már a gumi sem a régi. Sokkal másabb anyagokkal dolgoznak ma már. – közölték az időszakos szervizen, amikor firtattam a futómű beállítást.
Bizony, amikor nagyon sürgősen kellett egy kocsi, sikerült úgy költséghatékonykodnom, hogy a tengelytáv egyik oldalon 5 centiméterrel rövidebb lett. Bár csak maximum nyolcvannal zúgattam a járgánnyal, de lezavartam vele jó pár ezer kilométert minden gond nélkül, és a gumit sem nyalta el.
 |
| Így kezdtem |
 |
| Csak a nyaka véres |
Gyakran a nulladik szintről kell elkezdeni építeni az autót, ami azt jelenti, hogy a futómű helyét is nekem kell megadni. Szerencsére a legkorszerűbb mérőeszközök állnak a rendelkezésemre: mérőszalag (keskenyebb, szélesebb) vízmérték… meg az izé… a szemmérték. Ezek után persze senki nem csodálkozik azon, ha felállok a lézeres padra, és a szaki aszondja, nem is kell rajta állítani. Ilyenkor veregetem magam vállon.
Bocs, de elszaladt az idő, majd legközelebb folytatom.
Eredeti bejegyzés: 2012. március 12. 18:50
Megjegyzések
Megjegyzés küldése