Már a paraszt asszony is mondta a mérés-szabás alapszabályát, csak nem tudta, hogy ez az. Ő csak azt tudta, hogy visít a disznó az ólban, ezért sóhajtott: - Mennyi kell a disznyónak ennyi annyi.
„Többször mérj, egyszer vágj”- cseng a fülemben ma is mesterem szava. Na, jó, de mit mérjek? Jó lenne, ha mindenki, aki belevág a karosszériába, tudná mi, miért van ott, és úgy, ahogy van. Először én is kezicsókolomot köszöntem a gépjárműveknek, de azóta összehaverkodtunk. Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy a lakatolás, majd az építés olyan, mint az udvarlás. Első lépés az ismerkedés. Ha megtehetjük, szemléljük végig az alanyt. Ne csak az elvégzendő melót lássuk! Próbáljuk megérteni a szerkezeti elemeket, lemezlapolásokat, illesztéseket. Ha nem 100 százalékos restaurálásra törekszünk, nem mindent muszáj úgy készítenünk mint a gyáriak. Persze egy amatőr nem fogja tudni eldönteni, hogy valamelyik szerkezeti megoldás gyártástechnológia szükségszerűségből született-e, vagy mechanikai okokból. Számukra marad a másolás, már ha van miről, mert hát ugye a rozsda, meg az előző lelkes amatőr oda tud vágni a sablonnak. Viszont, ott vannak a különböző furmányos lemezmerevítési minták. Szerintem ezek egy-két nyugdíj előtt álló szaki jutalom megbízásai. Vannak olyan őrült formák, amikre azt mondaná az ember, hogy egy veszett farontóbogár rágta a kéreg alá, de nem. A hótródosok a diszkóvercsányelen bezzeg nem szöszölnek. Egy kanyart belevernek a fél négyzetméter padlólemezbe, és máris elégedettek. A szoci időkben a mesterek a Fűtőber lemezradiátorainak nyers burkolatából olyan padlót rittyentettek, hogy csak, na. Az nem huppogott. A szú rágta mintás Wartburg padlóhoz hasonló erőséget már akkor elérhetünk, ha pár fokos hajtásokat készítünk a lemezen x alakban. Ezt az asztal sarkán, vagy a lépcsőn is meg tudjuk tenni, de azért remélem, senki nem akar ma már úgy küszködni, mint mi annak idején, a szükség korszakában. Akkoriban mondták, hogy ez sincs, az sincs, de még mindig jobb, mintha semmi nem lenne.
Jól elkalandoztam a méretezéstől. Tehát a külső köpeny alatt nem igazán lényeges a milliméterre való egyezés. A futómű legyen helyen, a küszöb-ajtóoszlop vonatkozások rendben legyenek. Ha a kerékdob beljebb van egy picinyt erre, vagy arra, általában senki nem követ el harakirit. Ha nagyobb, erősebb lett egy merevítő profil, akkor mi van? Nagy semmi. Tiszta haszon.
Eredeti bejegyzés: 2012. március 13. 20:44
„Többször mérj, egyszer vágj”- cseng a fülemben ma is mesterem szava. Na, jó, de mit mérjek? Jó lenne, ha mindenki, aki belevág a karosszériába, tudná mi, miért van ott, és úgy, ahogy van. Először én is kezicsókolomot köszöntem a gépjárműveknek, de azóta összehaverkodtunk. Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy a lakatolás, majd az építés olyan, mint az udvarlás. Első lépés az ismerkedés. Ha megtehetjük, szemléljük végig az alanyt. Ne csak az elvégzendő melót lássuk! Próbáljuk megérteni a szerkezeti elemeket, lemezlapolásokat, illesztéseket. Ha nem 100 százalékos restaurálásra törekszünk, nem mindent muszáj úgy készítenünk mint a gyáriak. Persze egy amatőr nem fogja tudni eldönteni, hogy valamelyik szerkezeti megoldás gyártástechnológia szükségszerűségből született-e, vagy mechanikai okokból. Számukra marad a másolás, már ha van miről, mert hát ugye a rozsda, meg az előző lelkes amatőr oda tud vágni a sablonnak. Viszont, ott vannak a különböző furmányos lemezmerevítési minták. Szerintem ezek egy-két nyugdíj előtt álló szaki jutalom megbízásai. Vannak olyan őrült formák, amikre azt mondaná az ember, hogy egy veszett farontóbogár rágta a kéreg alá, de nem. A hótródosok a diszkóvercsányelen bezzeg nem szöszölnek. Egy kanyart belevernek a fél négyzetméter padlólemezbe, és máris elégedettek. A szoci időkben a mesterek a Fűtőber lemezradiátorainak nyers burkolatából olyan padlót rittyentettek, hogy csak, na. Az nem huppogott. A szú rágta mintás Wartburg padlóhoz hasonló erőséget már akkor elérhetünk, ha pár fokos hajtásokat készítünk a lemezen x alakban. Ezt az asztal sarkán, vagy a lépcsőn is meg tudjuk tenni, de azért remélem, senki nem akar ma már úgy küszködni, mint mi annak idején, a szükség korszakában. Akkoriban mondták, hogy ez sincs, az sincs, de még mindig jobb, mintha semmi nem lenne. |
| Na, ilyen, amikor majdnem semmi nincs |
Eredeti bejegyzés: 2012. március 13. 20:44
Megjegyzések
Megjegyzés küldése