A furaton (vagy lyukon) keresztül hegesztés – optimális esetben – erősebb kötést hoz létre, mint az élek összeolvasztása. Mi az, az optimális eset? Ugyanúgy, mint a ponthegesztő-gép használatakor, itt is két fő dolog van ráhatással a kötésre. A hegesztési áram erőssége, és a hegesztendő felületek illesztése. (meg a hegesztőfejek, de ezt hagyjuk) Ügyesen be lehet taknyolni egy hideg görönggyel a furatot, de így, nyilvánvalóan nem fog kapcsolódni az alatta levő anyaghoz. Ha megtaláljuk az optimális áramerősséget, és precízen be tudjuk futtatni a lukat, még kinézetre is olyan lesz, mint az igazi, de sajnos ez nem mindig (vagyis ritkán) sikerül. Természetesen sok függ a huzalsebességtől, de az előre begyakorolt mozdulat, beállított hegesztőgép sem minden.
Ha a felületek nem illeszkednek egymáshoz, előfordulhat, hogy az amúgy megfelelő gépbeállítással szétégetjük a felső lemezt. Körülbelül 4 milliméteres furat elég a pontozáshoz 1milliméters lemezig. Vastagabb lemezekhez nagyobb furat jár, de ha pancserek vagyunk, használhatunk kicsivel még nagyobbat. Már megint a kérdés, miért? Általában én pajzs nélkül hegesztek, (minek lessem, láttam már elég ilyet) de ha szépet kell hegeszteni, akkor előveszem. Persze sikerül anélkül is szép. A gyöngysorba pontozott hegesztés néha kifejezetten mutatós.
Na, de miért mondtam a nagyobb furatot: a hegesztés folyamatát egy nagyobb lukon jobban gyakorolhatjuk. A lényeg az, hogy a kör belső kerületén hegesszünk körbe. Ez ugye egy kicsit veszélyesen biztos kezet igényel egy kis luknál? A 4-es furatnál eleve csak célozni, és „tüzelni” tudunk. Szóval, mint említettem, egy szép rövid olvasztás után, egy kis beszívódásos kráter az, ami a tökéletesen imitálja az eredetit. Nem kell félni, hogy a kis mélyedés miatt gyengébb lesz a dolog, mert az anyag benne van, csak egy kis pukli képében az ellenkező oldalra került. Nyilván akkor sem kell kétségbe esni, ha erős púpokat rakunk, van köszörű, és sok esetben oda is férünk vele, ahova kell, de ha nem, van egy jó módszer. Ahogy a sógorom nézte az általa festett autókat: szürkületben, hunyorítva, de ha még úgysem jó, menjünk jó messzire. (vagy használjunk valami homlokmarót)
Ezt a képet azért tettem be, hogy ne kedvetlenedjen el, az akinek nem lesz igazán mutatós a végtermék. Ez a javítás 0,8-as dróttal készült, ami egy kicsit vastag ilyen melóhoz. A belső merevítő 7-es furatba lett hegesztve. Ott is, de az összehegesztésen is megfigyelhető az anyag "loccsanása", és az orientációs problémák, mely okáról holnap lebbentem fel a fátylat.
Eredeti bejegyzés: 2012. április 18. 17:15
Na, de miért mondtam a nagyobb furatot: a hegesztés folyamatát egy nagyobb lukon jobban gyakorolhatjuk. A lényeg az, hogy a kör belső kerületén hegesszünk körbe. Ez ugye egy kicsit veszélyesen biztos kezet igényel egy kis luknál? A 4-es furatnál eleve csak célozni, és „tüzelni” tudunk. Szóval, mint említettem, egy szép rövid olvasztás után, egy kis beszívódásos kráter az, ami a tökéletesen imitálja az eredetit. Nem kell félni, hogy a kis mélyedés miatt gyengébb lesz a dolog, mert az anyag benne van, csak egy kis pukli képében az ellenkező oldalra került. Nyilván akkor sem kell kétségbe esni, ha erős púpokat rakunk, van köszörű, és sok esetben oda is férünk vele, ahova kell, de ha nem, van egy jó módszer. Ahogy a sógorom nézte az általa festett autókat: szürkületben, hunyorítva, de ha még úgysem jó, menjünk jó messzire. (vagy használjunk valami homlokmarót)
Eredeti bejegyzés: 2012. április 18. 17:15
Megjegyzések
Megjegyzés küldése