A lelkükig rohadt menetes elemekkel szemben a leggyorsabb győzelmet úgy arathatjuk, hogy ráhegesztünk valami akármit a csavarfejre, majd lehűtve a hegesztést, annál fogva kicsavarjuk a kiszednivalót. Persze, a legnagyobb elővigyázatosság ellenére is eluralkodhat csavaréknál a fejetlenség, és ekkor már csak az a kérdés, kilóg e valami a kitekernivalóból. Ha igen, ismét próbálkozhatunk a hegesztéses módszerrel, ha nem, akkor már csak a szár kifúrása és az újramenetelés marad, ami körülményes, és kétes kimenetelű dolog. Minimális esélyünk van rá, hogy pont oda fúrunk ahova kellene, de ha mégis, akkor még ott van a lehetősége annak, hogy a menetfúrót pont úgy hajtjuk be, hogy kiszedi a régi menetet, és csak egy bordás falú üreg lesz a végeredmény. Amennyiben a meneterősítő lemezek mérete lehetővé teszi, egyszerűen, nagyobb menetet készítsünk a régi helyére, így sok idegeskedést megspórolhatunk. Az igazi kihívást az jelenti, amikor a hozzáférhetetlen helyen levő menetes lemez körpályára áll, azaz felszakad a hegesztése, vagy szétnyomja a fészkét, amiben csúszkálnia kellene. Ebben az esetben is csak roncsolással tudjuk a bontandó elemet eltávolítani, és utána ki kell vágni a rögzítőt tartalmazó részt majd újra kell építeni azt.A kereszthornyú, vagy csillagcsavarhúzóval hajtható kötőelemekre szintén érvényesek az előbb leírtak, azzal a különbséggel, hogy az elkorrodált fejekhez nagyon nehéz lesz használható szerszámot találni. Ha elforog a helyén a csavarhúzó, még vághatunk a csavarfejbe egy másik nútot, (ha hozzáférünk), amivel ismét próbálkozhatunk.
Szóval ennyit röviden, egy olyan szóra sem érdemes, egyszerű dologról, mint a csavarrögzítés.
Ja… majd el felejtettem: Ha összeszerelésnél bezsírozzuk a csavarmeneteket, az előbbiekben taglalt folyamatokból sokkal kevesebbet kell a későbbiek folyamán végigszenvednünk.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése