Ez a nap is átlagosan indult, de a hirtelen gyűlő fekete fellegek, baljós árnyat vetettek Kasznija földjére. Veremavasat falu lakói mit sem sejtettek a rájuk váró szörnyűségekből, gyanútlanul slanyózták a göszmebűtét. Harry Trottyer is egykedvűen ballagott a műhelye felé, ahol minden idejét töltötte. Úgy mosolygott, mint aki egy hét székrekedés után letette nehéz terhét, hiszen nagyon elégedett volt, mivel előző nap sikerrel végezte a tennivalóját. Lelkét mintha illatos balzsammal kenegették volna, szinte lebegett a föld felett. Belépve az ajtón, kifinomult, emberfeletti érzékszervei azonnal furcsa dologra figyelmeztették. Villámgyorsan előrántotta a varázspálcáját és védekezően maga elé tartotta. Hiába volt a rengeteg tréning, így sem tudta elhárítani a szeme közé ugró felismerést, hogy csak a bezárt macska fosott a sarokba, és a kupac bűze mardossa orrjáratait.
Órák teltek el, mire felbolydult lelke, és gyomra napirendre tért a szörnyű trauma felett, de ezek után már keze gyorsan járt, szállt a szikra, nyögött a fém. Varázsigéket mormogott, pálcáját lengette és a sűrű füstből kibontakozott egy nyílászáró, melyet arrafelé ajtónak hívtak. A kis varázsló kíváncsian illesztette fel az elemet Szürke Balfaz harci szekerére, de az nem akart a helyére menni. Harry hihetetlen fájdalommal szívében hőkölt hátra. A rémület a bal bokáján kúszott fel jeges kezeivel és felborzolta a kis varázsló haját, tarkójától a feje búbjáig. Ha nem lett volna rajta sapka, lehet még a halántékán is rendezgette volna a démon a tincseket. Ebbe jobb, ha bele sem gondolunk, hiszen így sem volt szép, nem még kócosan.
Szinte leszakított az ajtót és enyhén habzó szájjal mérni kezdett. Semmi rendellenességet nem talált a keretben, ezért értetlenül magába zuhant. Csak zuhant, csak zuhant (mert nagyon mély érzelmű ember volt) de egyszer csak megjelent előtte mestere transzferképe.
- Harry Trottyer! Tudod, hogy te vagy a kiválasztott, láss a dolgok mögé!
Harry áttámolygott a szekér másik oldalára.
- Nem így te szerencsétlen! – ordított a gomolygó szellemalak. – Ha nem a keret rossz, akkor mi? ... Az ajtó te zárványos agyú. – fejezte be, amikor látta Trottyer arcán a merev értetlenséget.
- Az nem lehet mester, - dadogott - mindent úgy csináltam, ahogy a szent könyvben meg van írva.
- Harry emlékezz, a Deformátorok erre jártak, gonosz varázslatot hintve szét.
- Ja, tényleg. – pattant fel Trottyer.
Odalépett a kocsihoz, gumikalapáccsal a zsanérra vágott, így azok beljebb nyomultak az ajtó gyenge lemezébe. A nyílászáró közelebb került az oszlophoz és hirtelen sejtelmes fény derengett fel. A lemenő nap sugarában egy szépen bezárt ajtó látszott...
Eredeti bejegyzés: 2012. április 21. 13:49
Órák teltek el, mire felbolydult lelke, és gyomra napirendre tért a szörnyű trauma felett, de ezek után már keze gyorsan járt, szállt a szikra, nyögött a fém. Varázsigéket mormogott, pálcáját lengette és a sűrű füstből kibontakozott egy nyílászáró, melyet arrafelé ajtónak hívtak. A kis varázsló kíváncsian illesztette fel az elemet Szürke Balfaz harci szekerére, de az nem akart a helyére menni. Harry hihetetlen fájdalommal szívében hőkölt hátra. A rémület a bal bokáján kúszott fel jeges kezeivel és felborzolta a kis varázsló haját, tarkójától a feje búbjáig. Ha nem lett volna rajta sapka, lehet még a halántékán is rendezgette volna a démon a tincseket. Ebbe jobb, ha bele sem gondolunk, hiszen így sem volt szép, nem még kócosan.
Szinte leszakított az ajtót és enyhén habzó szájjal mérni kezdett. Semmi rendellenességet nem talált a keretben, ezért értetlenül magába zuhant. Csak zuhant, csak zuhant (mert nagyon mély érzelmű ember volt) de egyszer csak megjelent előtte mestere transzferképe.
- Harry Trottyer! Tudod, hogy te vagy a kiválasztott, láss a dolgok mögé!
Harry áttámolygott a szekér másik oldalára.
- Nem így te szerencsétlen! – ordított a gomolygó szellemalak. – Ha nem a keret rossz, akkor mi? ... Az ajtó te zárványos agyú. – fejezte be, amikor látta Trottyer arcán a merev értetlenséget.
- Az nem lehet mester, - dadogott - mindent úgy csináltam, ahogy a szent könyvben meg van írva.
- Harry emlékezz, a Deformátorok erre jártak, gonosz varázslatot hintve szét.
- Ja, tényleg. – pattant fel Trottyer.
Odalépett a kocsihoz, gumikalapáccsal a zsanérra vágott, így azok beljebb nyomultak az ajtó gyenge lemezébe. A nyílászáró közelebb került az oszlophoz és hirtelen sejtelmes fény derengett fel. A lemenő nap sugarában egy szépen bezárt ajtó látszott...
Eredeti bejegyzés: 2012. április 21. 13:49
Megjegyzések
Megjegyzés küldése