Egységben az erő

Lényeges mozzanathoz érkezett a munkafolyamatok sora, felépítésre kerül a küszöb. Persze először a fogadórészt is ki kell alakítani, mert nincs mihez hegeszteni. Mivel, a mai napig nem készítettem sablont az autóépítéshez, a járgány saját alvázára építkezem. Ezzel csak az a baj, hogy a padlólemez olyan, mint a gatya. Az egész szerkezet akkor nyeri el a merevségét, ha összecsavarozzuk, de most erre még nincs lehetőség, ezért maximum a szélességre ad iránymutatást, a magasságbeli elhelyezkedés csak annyira biztos, mint az előbb említett ruhanemű pozíciója. Sajnos a kasznit igen szakszerűtlenül javították, így az ajtóoszlopok erősen terpesztenek, ezért sokfelől kell egyszerre mérni, húzni, tolni, csavarni.

Ebben az esetben sem kereskedőtől szereztük be az alkatrészeket. Ezek is a műhelyben készültek. Az élekért a sajátgyártású élhajlító a felelős, a rádiuszok különböző méretű vascsövek segítségével jöttek létre, melyekre felcsavartam a lemezt, a két kis kezemmel.

Tessék megfigyelni a kondenzvíz kifolyókat, na ezeket később sem illik letömíteni.

A belső küszöb felhelyezésénél szembesültem azzal a problémával, hogy magában ez a profil sem képes méreten tartani az egész mindenséget. Ha az elejét igazítottam, behajlott a közepe, de muszáj volt nyitva hagyni a profilt (vagyis nem tehettem fel a belső küszöböt) mert még hegesztenem kellett benne. Végül is én győztem, de nem adta könnyen magát.

Ja, én természetesen lehegesztettem a menetes szemeket, amik az alvázhoz rögzítéshez szükségesek. Ez nem mindenki számára egyértelmű, mert a nemrég javított, karambolos autóban csak az üregvédő tartotta helyen őket. Ebben az esetben fordult elő az is, hogy a három küszöbprofilt az éleiken hegesztették össze, majd szépen leköszörülték a varratot. Véleményem szerint, kevésbé gyűrődött volna össze a kaszni, ha nem bontódik szét az ütközés hatására a küszöb egysége, mert egységben az erő. Egyenként mindegyik profil könnyen csavarható, de ha rendesen össze vannak építve, akkor sokat tartanak.

Amikor beköltöztünk a házunkba, a hiányos bútorzatot virágok elhelyezésével helyettesítettük. (legalább is optikailag) Virágtartókat barkácsoltam a falra, de már nem találtam otthon csak 2mm-es hegesztőpálcát. Elővettem statikai tanulmányaimat, és építettem egy rácsos tartót (mint a spagetti híd). Az asszony azt mondta, ő bizony arra a pálcika vacakra nem teszi rá a drága virágját. Odamentem a szögre akasztott kis vacakhoz, és rácsimpaszkodtam a hetven kilómmal. Mi volt a reakció? – Nem tudtam, hogy Houdini is vagy.

Szóval, én furatokon keresztül hegesztem össze a dolgokat. 25 év alatt még senki nem jött vissza, hogy valami szétnyílt alatta. Remélem nem azért, mert már nem tudott…

Itt majd csak akkor rögzítem véglegesen a szelvényt, ha összeházasítom az ajtóval, ugyanis soha nem lehet tudni.

Eredeti bejegyzés: 2012. április 15. 17:49