Csavarodás

Amikor végre befejezzük autónk alsó részének felújítását, és kimászunk a napfényre, úgy érezhetjük magunkat, mint a földalatti üreg kijáratánál álló barlangász, aki feltérképezett egy addig ismeretlen aknát. Nagyszerű dolgot vittünk véghez, de erről a külvilágnak nem lesz tudomása, hacsak, nem hívjuk fel a figyelmét minden arra járónak a mélyben lefolytatott verítékes, és rettenetesen mocskos küzdelmünkre. Hiába sétáljuk körbe többször a megerősített járgányunkat, maximum is, csak az új küszöbünk mosolyog ránk vissza, de a többi áldozatos munkánk továbbra is rejtve marad a kerékjárati dob, vagy a kardánalagút sötét bugyrában.     
Hosszú szemlélődés után, fellobban agyunk egyik alig használt tekervényében, egy, szinte mérhetetlen feszültségű elektromos impulzus, mely az idegrendszer hullámvasútján elindulva, elmormolt szavak formájában kerül a napvilágra: - Esetleg, a sárvédőt, meg a többit is megcsinálhatnám, hiszen az is csak lemez.
            Hegyes csavarhúzó a kézbe, és máris piszkálgatjuk az alvó oroszlánt, azaz, a festékréteg alól púposodó rozsda kupolákat. A még épnek látszó részekről is hamar kiderülhet, hogy csak azért nem korrodál, mert már nem tartalmaz vasat, csak üvegszálat, és némi műanyagot. Amikor az elszántságunk szikla szilárdságúvá keményedik, elslattyogunk a forrólevegős fegyverünkért, és kaparóvassal a kezünkben feltárjuk a gyanús részeket. Amint a gépünk levedli angyalarcát, szembe kerülünk valódi énjével, és eldönthetjük, mi legyen a sorsa az őszinte meztelenségében feltárulkozó kaszninak.

Van, aki azonnal golyóstollat ragad, és elkezdi kitölteni a megrendelő szelvényeket, hogy minél előbb boldog tulajdonosa lehessen a vadonatúj karosszéria elemeknek. Őneki kevés dologra kell figyelni. Típus, évjárat, kivitel. Ha ezek stimmelnek a cetlin, nagy baj már nem lehet. Amíg várja a szállítmányt, már csak a bontást kell végrehajtania. A csavaros elemekre kár szót vesztegetni, hiszen ezek, sokszor maguktól leesnek… vagy mégsem?