Nálunk az anyagkeresés néha olyan, mint Alaszkában az aranyásás, csak nagyobb szerencse kell hozzá. Nem tudom, hogy lába nőtt-e a 8x15-ös laposvasnak, vagy csak elkúszott valahova, de még hasonlót sem leltem. Az anyagbeszerzés mostanság nem volt beütemezve, ezért tábla lemezből muzsikáltam ki a menetes szemeknek valót, ami a Karmann Ghia küszöbjében teljesít majd szolgálatot. Szóval, ezért volt olyan fekete az arcom, amikor a lapkiadó barátaim jöttek.
Nálunk általában nagy a jövés-menés. Hétvégente néha annyian vannak, hogyha belépőt szednénk, dolgozni sem kellene. Persze ez nem volt komoly felvetés. Mi amolyan nonprofit segélyszervezet vagyunk. A barátok barátainak a barátai is jönnek segítségért, információért, és szerencsére őszintén mondhatom, sok a barát. Ki is van írva a kapu felé: Ember, ki itt belépsz, barát leszel! Igaz, hogy nálunk nincs márványpadlós fogadó, de nem is sétálgatnak zsebre tett kezű szerelők, balga kuncsaftra várva. Természetesen erről is beugrik valami: Autóm szervizlámpája világított. Szalonba be, műszer be, hibakód ki, tanácstalanság elő. – Nem ismerjük a hibakódot. – közölték, de azért felhívták a gyárat. Vártam, de nem történt visszajelzés, ezért hazajöttem. Leültem az internethez, kód beüt a Google-be. Azonnal kiadja: második lambada szoknya hiba. (na most lehet gondolkodni, hogy már megint milyen hülyeséget írtam).
Nos, kanyar vissza a lakatoláshoz! Ma elkészültek a légbeömlő körüli lemezek. Már rég nem látták az asztal alatt elrejtett présszerszámszerű szerkesztmények a napvilágot, de most ismét eljött a szükség pillanata. Már vagy 5 éve tervezem a tökéletesítést, de nem kellenek annyiszor, hogy megérné beleölni az időt.
Kissé fodrosodnak a lemezszélek nyomatás
közben, de egy szorgalmasabb, kalapácsos rábeszélésre hamar felveszik a várt domború formát. Szépen felcsiszoltam a felületét. Eltűntek az apró ütésnyomok, és az alapozó is jobban fog rajta megállni. Amikor belepróbáltam a rácsot, már szinte mögé képzeltem az autót, de addig míg valóban tartalom lesz mögötte, hosszú az út.
A 20 tonnás, "nagyipari prés", fodrozza a lemezt, és megrogyasztotta a keretet, ami 10 tonnára volt méretezve. Először két 5 tonnás emelővel próbálkoztam, de a két tenyérnyi kis benyomás kifogott rajtuk.
A végére egy kis faipar. Ilyen fapados volt a régi VW autó hátsó traktusa. Persze, azért volt, és lesz is majd rajta egy kis szivacs, és bőr. A keret kőris fa, a lemezelés külföldről érkezett alkatrészes láda volt előző életében.
Eredeti bejegyzés: 2012. március 20. 19:17
Nálunk általában nagy a jövés-menés. Hétvégente néha annyian vannak, hogyha belépőt szednénk, dolgozni sem kellene. Persze ez nem volt komoly felvetés. Mi amolyan nonprofit segélyszervezet vagyunk. A barátok barátainak a barátai is jönnek segítségért, információért, és szerencsére őszintén mondhatom, sok a barát. Ki is van írva a kapu felé: Ember, ki itt belépsz, barát leszel! Igaz, hogy nálunk nincs márványpadlós fogadó, de nem is sétálgatnak zsebre tett kezű szerelők, balga kuncsaftra várva. Természetesen erről is beugrik valami: Autóm szervizlámpája világított. Szalonba be, műszer be, hibakód ki, tanácstalanság elő. – Nem ismerjük a hibakódot. – közölték, de azért felhívták a gyárat. Vártam, de nem történt visszajelzés, ezért hazajöttem. Leültem az internethez, kód beüt a Google-be. Azonnal kiadja: második lambada szoknya hiba. (na most lehet gondolkodni, hogy már megint milyen hülyeséget írtam).
közben, de egy szorgalmasabb, kalapácsos rábeszélésre hamar felveszik a várt domború formát. Szépen felcsiszoltam a felületét. Eltűntek az apró ütésnyomok, és az alapozó is jobban fog rajta megállni. Amikor belepróbáltam a rácsot, már szinte mögé képzeltem az autót, de addig míg valóban tartalom lesz mögötte, hosszú az út.
A végére egy kis faipar. Ilyen fapados volt a régi VW autó hátsó traktusa. Persze, azért volt, és lesz is majd rajta egy kis szivacs, és bőr. A keret kőris fa, a lemezelés külföldről érkezett alkatrészes láda volt előző életében.
Eredeti bejegyzés: 2012. március 20. 19:17
Megjegyzések
Megjegyzés küldése