A rések megfelelő tömítése kiemelkedően fontos a javítás tartósságát illetően, mert a bujkáló rozsda is meghal nedvesség nélkül. Persze a H2O mindig is hívatlan vendég lesz a járművünk üreges részeiben, ahol a megfelelő szellőzés hiányában felgyülemlett kondenzvíz fejthet ki romboló tevékenységet. Ezért hívnám fel a figyelmet az egyik legsúlyosabb hibára, amit gyakran elkövetnek: Majdnem zárt tereket készítenek, (például a küszöbnél) nem hagynak az alsó részen helyet a folyadék távozására, pedig még az otthon gyártott alkatrészek esetében is könnyen bele lehet munkálni az összeillesztendő felületekbe azt a négy milliméter széles, és egy centi hosszúságú kis alagutakat, amin keresztül megszabadulhatunk a kártékony tehertől. Olyannal is sűrűn találkoztam, amikor a gyári javító elemen elhelyezett csatornát gondosan lezárták valamilyen masszával, (a miértet senki ne kérdezze) korai elhalálozásra ítélve az építőelemet. Itt említeném meg azt is, hogy az ajtók alján is képezzünk ki lefolyókat, és mindig tartsuk tisztán, hiszen ezek a kárpit levétele nélkül is hozzáférhetőek. A kissé elhasználódott, külső ablaktömítés mellett rengeteg kosz behullhat az ajtó belsejébe, és az ugyanitt bejutó esővel keveredve, áthatolhatatlan dugaszt alakítanak ki, ami miatt előbb-utóbb meg fog állni a víz a nyílászáróban, és ennek a káros hatásait nem kell részleteznem.
Persze, ha átlátszó oldalkárpitot használunk, beledobhatunk a kis tavacskánkba egy-két guppit, így különösen egyéni belsőteret alakíthatunk ki a járgányunkban, és a piros lámpánál is eltölthetjük az időt, hal etetéssel. Lelki szemeimmel látom, hogy jó néhány megátalkodottnak felcsillant a szeme az ötlet olvasása közben, és már faragják is az ajtó akváriumokat. Ne tegyék! Gondoljanak a tűző napon felforrósodott utastérben fürdőző főt halacskákra!
De térjünk vissza az igazi húsba… azaz lemezbe vágó, lakatos tevékenységhez! A gyári elemek ponthegesztéssel vannak rögzítve. Ezt mi is imitálhatjuk, ha négy centiméterenként, 4-5 milliméter átmérőjű furatokat készítünk, és ezen keresztül hegesztünk. Az ilyen alkatrészeknél, általában tíz milliméternyi lehajtás áll rendelkezésre a rögzítésre. Ha funkcionális szempontból szükség van rá, (mint az ajtókeretek belső illesztése, amire gumitömítést húznak) akkor ne, egyéb esetben azonban a felét levághatjuk, és a lemez élénél is készíthetünk varratokat. Ez azért kényelmes dolog, mert a lemez peremét könnyebben oda tudjuk kalapálni a másik felülethez, és ez által tökéletesebb szerkezetet bírunk kialakítani. A felesleges hajtást pedig azért kell levágni, mert minél közelebb hegesztünk az átlapolás hajlításához, (tövéhez) annál erősebb lesz az építményünk. A kész elemeket, beépítés előtt kezeljük le áthegeszthető alapozóval. Figyelem! Az áthegeszthető nem azt jelenti, hogy a milliméter vastagon felvitt festéken keresztül is tudunk ívet fogni, ezért bánjunk az anyaggal takarékosan azokon a részeken, amiken még ügyködnünk kell. A ponthegesztésekhez lehet speciális szereket is kapni, amik a lemezek közé kenve egyfajta védelmet nyújtanak, de a jó minőségű primer festékek is csak közvetlenül az ív mellett égnek le. Összeállítás után, az üregeknél alkalmazzunk bőségesen üregvédő szert! Az egyenletesen bevitt anyag beszivárog a legkisebb résekbe is, és a már megkezdődött rozsdásodást is képes lassítani.
Persze, ha átlátszó oldalkárpitot használunk, beledobhatunk a kis tavacskánkba egy-két guppit, így különösen egyéni belsőteret alakíthatunk ki a járgányunkban, és a piros lámpánál is eltölthetjük az időt, hal etetéssel. Lelki szemeimmel látom, hogy jó néhány megátalkodottnak felcsillant a szeme az ötlet olvasása közben, és már faragják is az ajtó akváriumokat. Ne tegyék! Gondoljanak a tűző napon felforrósodott utastérben fürdőző főt halacskákra!
De térjünk vissza az igazi húsba… azaz lemezbe vágó, lakatos tevékenységhez! A gyári elemek ponthegesztéssel vannak rögzítve. Ezt mi is imitálhatjuk, ha négy centiméterenként, 4-5 milliméter átmérőjű furatokat készítünk, és ezen keresztül hegesztünk. Az ilyen alkatrészeknél, általában tíz milliméternyi lehajtás áll rendelkezésre a rögzítésre. Ha funkcionális szempontból szükség van rá, (mint az ajtókeretek belső illesztése, amire gumitömítést húznak) akkor ne, egyéb esetben azonban a felét levághatjuk, és a lemez élénél is készíthetünk varratokat. Ez azért kényelmes dolog, mert a lemez peremét könnyebben oda tudjuk kalapálni a másik felülethez, és ez által tökéletesebb szerkezetet bírunk kialakítani. A felesleges hajtást pedig azért kell levágni, mert minél közelebb hegesztünk az átlapolás hajlításához, (tövéhez) annál erősebb lesz az építményünk. A kész elemeket, beépítés előtt kezeljük le áthegeszthető alapozóval. Figyelem! Az áthegeszthető nem azt jelenti, hogy a milliméter vastagon felvitt festéken keresztül is tudunk ívet fogni, ezért bánjunk az anyaggal takarékosan azokon a részeken, amiken még ügyködnünk kell. A ponthegesztésekhez lehet speciális szereket is kapni, amik a lemezek közé kenve egyfajta védelmet nyújtanak, de a jó minőségű primer festékek is csak közvetlenül az ív mellett égnek le. Összeállítás után, az üregeknél alkalmazzunk bőségesen üregvédő szert! Az egyenletesen bevitt anyag beszivárog a legkisebb résekbe is, és a már megkezdődött rozsdásodást is képes lassítani.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése