Ma ugyanazt csináltam mint tegnap, csak a tükörképét, vagyis "metlöbözsük". Ez tök jó szó, olyan mintha egy török metálbanda neve lenne, pedig csak a küszöböltem szó visszafelé.
Most már a bal oldal is olyan készültségi fokban van mint a jobb, már csak a liberálisok hiányoznának, ha politizálnánk, de nem. Tehát nem fogom leírni ugyanazt mint tegnap, bár a fordított helyett, mondjuk ha rímbe szedném...
Három napja gyűröm a lemezt, a vasat,
Hányom magamról a vizet, kenem a savat.
Fogy a rozsda, épül, szépül a gép,
Tátja száját, kicsi, nagy, ámul a nép.
Na, még mielőtt menekülőre veszitek, visszacsapok prózába. Ismét tényt tárok fel. Bizony, a rozsda nem csak az arcunkba mosolygó állapotában létezik. Ott van az a sötét, rejtett helyeken is. Tudom, hogy tudjátok, csak nagy feneket akartam keríteni a mondandómnak.
Ez itt kérem egy ajtó volt, de ugyanígy lehetne csomagtérfedél, motorháztető, mert azokat is szétberheltem. Belül, az a fekete szraty - amit már lekapartam - szerintem, homokos kátrány volt. Olcsó rezgéscsillapító. A burkolat alsó részét, egy gyönyörűen kivitelezett, 10 pontos dobással távolítottam el a közelemből. Hamarosan meg lehet csodálni a pótdarabot, de az még nem készült el.
Kívülről is volt rajta minden: cín, ólom, gitt. Még talán a képen is jól kivehető a csodálatom tárgya, a másfél centi mély sérülés, amit nehézfémmel szinteztek, ahelyett, hogy egyszerűen kihúzták volna. Lemelegítettem mindent, a többit a homokvihar akcióra bízzuk.
Az űrhajózásból ellesett szerszám, a kerámiapajzs visszafejtő. A nagynéném szomszédjának az egyik ismerőse a NASA-nál dolgozik, na ő biztosan röhögne azon amit az előbb írtam. Ez természetesen egy nagyáruházi vízpumpafogó, amire hegesztettem egy éles, és egy lapos vasat. Nem kell az összes peremes alkatrészt felbontani vele ahhoz, hogy a kezünkről lehólyagozzon a bőr, és görcsbe álljon a markunk, a karunkkal egyetemben. Én valamikor járási fürdőszobamérleg-szorító bajnok voltam (115 kg) de ez még nekem is sok, úgyhogy lehet acélozni a markokat, ha ilyesmire készültök!
Eredeti bejegyzés: 2012. április 16. 18:25
Most már a bal oldal is olyan készültségi fokban van mint a jobb, már csak a liberálisok hiányoznának, ha politizálnánk, de nem. Tehát nem fogom leírni ugyanazt mint tegnap, bár a fordított helyett, mondjuk ha rímbe szedném...
Három napja gyűröm a lemezt, a vasat,
Hányom magamról a vizet, kenem a savat.
Fogy a rozsda, épül, szépül a gép,
Tátja száját, kicsi, nagy, ámul a nép.
Na, még mielőtt menekülőre veszitek, visszacsapok prózába. Ismét tényt tárok fel. Bizony, a rozsda nem csak az arcunkba mosolygó állapotában létezik. Ott van az a sötét, rejtett helyeken is. Tudom, hogy tudjátok, csak nagy feneket akartam keríteni a mondandómnak.
Eredeti bejegyzés: 2012. április 16. 18:25
Megjegyzések
Megjegyzés küldése